Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 19. hétfő - 42. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):
2392 működő agrárfelsőoktatási tanintézménye volt, és Wittmann Antal lovagtudós és Albert Kázmér szásztescheni herceg nevét feltétlenül meg kell említenem mint az intézmény alapítóit. Az ő érde mük a mai napig egyébként elévülhetetlen, és komoly tiszteletben állnak az egyetem hallgatói körében jelenleg is. Egyébként nemcsak Magyarország - akkor még történelmi Magyarországról beszéltünk , hanem bizony Ausztria, Lengyelország, Csehország és Horvát ország területéről is érkeztek ide hallgatók, ahol nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati tudással is megismerkedhettek. Az iskola elnevezése ellenére minden tanulni vágyó fiatal előtt nyitva álltak a kapuk. Az oktatás - mint akkoriban szokás volt - latin ul, majd az ország hivatalos nyelve szerint németül folyt. Ezt a korszakot az 184849es forradalom és szabadságharc zárja, amelyben fontos részt vállaltak az intézmény hallgatói is. A jogelőd intézmény néhány évtized alatt magyar presztízst vívott ki magá nak az ország életében. Ennek a kiemelt stratégiai szerepének köszönhetően 1850ben megszűnt magániskolai jellege, és 1850től 1869ig Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet néven működött tovább az intézmény. Magyaróvár így a 35 mill iós Habsburg Birodalom egyetlen agrárfelsőoktatási tanintézményeként működött tovább, kihatva egész KözépKeletEurópa mezőgazdaságára és annak fejlődésére. Ez a 200 éves évforduló remek alkalom - azon túl, hogy itt a parlamentben megemlékezünk az intézmé nyről - arra is, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mégis mi mindent adott a hazának ez a felsőfokú intézmény, illetve hogy milyen feladatok várnak ránk arra vonatkozóan, hogy ez az intézmény legalább a következő 200 évben is meghatározó szerepet tölthessen b e a magyar agrárfelsőoktatásban. De erről, ezekről a gondolatokról majd egy következő heti napirend utáni felszólalásban kívánok megemlékezni. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tis ztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót, 5 perces időkeretben. POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „Senkire nem számíthatunk, csak saját magunkra, sajnos” - ezzel a sorral zárta egy levelét egy rokkantnyugdíjas állampolgár, aki Siófokon azzal fordult felém, hogy olvassam fel az általa leírt levelet, és követel jem miniszterelnök úr jelenlétét. Ez a levél tartalmában és minőségében sajnos nem alkalmas arra, hogy felolvassam itt a Ház előtt, mert sajnos olyan szavakat használt a kormány működésére, az Európai Unió működésére és az intézkedésekre, amelyeket, úgy go ndolom, hogy e Ház falai nem engednek meg. De fontosnak tartom elmondani tartalmában, miről panaszkodott nekem ez a hölgy, és miről fejtette ki a véleményét. Egy rokkantnyugdíjasról beszélünk, 60 éves, de rehabilitálták. 85 940 forintból kell neki megélnie . Egyedül van, a férjét elvesztette, és azt gondolom, hogy nem ő az egyetlen a Ratkókorszak gyermekei közül, akik most 60 évesek, de már egyedül kénytelenek élni. Szomorú. De a legszomorúbb az, hogy akik itt maradtak, ők is nehezen élnek meg. Lássuk be, f olyamatosan növekednek az élelmiszerárak, nagyon nehéz a rezsit megfizetni, függetlenül attól, hogy a kormány folyamatosan a rezsicsökkentésről beszél, de mégis kevesebb, mint 86 ezer forintból egyedül nem lehet tisztességesen megélni. Bizony ő a 18 ezer f orintos nyugdíjprémiumot kapta, de felhívta a levélben a figyelmet arra, hogy ez nem igazságos, hogy aki 80 ezer forint fölött kap nyugdíjat, az a teljes nyugdíjprémiumot, a 18 ezer forintot kapja, aki viszont ennél kevesebbet kap, az a meghatározott képle t alapján kevesebb nyugdíjprémiumot kapott meg most a napokban; ha jól tudom, akkor a héten és múlt héten kézbesítették ezeket a díjazásokat. Még ő is, aki a 18 ezer forintot kapta, azt mondja, hogy ez igazságtalan a többiekre nézve, azokra nézve, akiknek a nyugdíja még kevesebb, és tudjuk nagyon
