Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 19. hétfő - 42. szám - Jakab Péter (Jobbik) - a pénzügyminiszternek - „Támogatják-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét?” címmel - ELNÖK: - BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
2351 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor legutóbb a leszakadó országrészek tragikus bérhelyzetéről kérdeztem a kormányt, akkor azt a választ kaptam, hogy ezekben az országrészekben átlag fölött nőnek a bérek, úgyhogy én csak ne nagyon aggódjak az i tt élő munkavállalókért. Miután láthatóan nekem nem hiszik el, hogy nagy a baj, ezért én arra kértem a munkavállalókat szerte az országban, hogy a közösségi oldalamra írják meg, hogy ki hol mennyit is keres valójában, mennyi is az a csúcsszuper béremelkedé s. Néhány példát engedjen meg nekem, államtitkár úr! Valéria Szabolcsból azt írja, hogy ő 100 ezer forintért vasal egy ruhagyárban. Mária Borsodban eladó 120 ezer forintért. Ferenc Szolnok megyében, 43 év munkaviszony után, 130 ezer forintért dolgozik eszt ergályosként. Ildikó gyógymasszőr egy borsodi kórházban, 98 ezer forintot visz haza, és még sorolhatnám a példákat, államtitkár úr. Én azt gondolom, ne nekem mondja, hogy átlag fölött nőnek a bérek, mondja ezeknek a dolgozóknak a szeméb e azt, hogy az ő béreik átlag felett emelkedtek! Persze tény, van pozitív példa is. Tímea például segédápolóként visz haza 580 ezer forintot. Hoppá! Meglepő, ugye, államtitkár úr? Nem, nem meglepő - Tímea Münchenben dolgozik. Persze nem kell ilyen messzire menni ahhoz, hogy ugyanazért a munkáért jóval többet kapjon az ember. Itt van például József, aki Borsodban raktárosként 158 ezer forintot vihetett haza, Budaörsön most 340 ezret keres. A 60 év feletti István Nógrádban CNCgépkezelőként 176 ezret keres, a 23 éves Krisztián Győrben ugyanezért a munkáért 400 ezer forintot vihet haza. Egy villamosvezető Miskolcon 180 ezer forintért vezeti a villamost, Budapesten pedig 250440 ezer forint között vihet haza. Államtitkár Úr! Ez tehát a valóság, és nem az, amit ö nnek megírnak a minisztériumban! Úgyhogy tisztelettel kérdezem, most, hogy egy kis betekintést nyert a magyar mindennapokba, hajlandóake támogatni azt a határozati javaslatot, amit a leszakadó országrészekben élők bérfelzárkózása érdekében nyújtottam be, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon. Igen vagy nem támogatják? Várom a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Bodó Sándor államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr! BODÓ SÁNDOR pénzügymi nisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Köszönöm szépen ismételt kérdését ezzel a témával kapcsolatosan. Tájékoztatom, hogy nem az volt a konkrét válasz, hogy átlag fölött nőnek, hanem arányaiban jobban nőne k, mint az országos átlag. És azt nyilvánvalóan látom a kérdéséből, hogy felkészült ebben a témában, így bizonyára tudja, hogy a bérek kialakulásában a piaci szereplők alkuja a meghatározó (Jakab Péter: Meg az ukránok!) , és a kormányzatnak pedig nyilvánval óan ott van beavatkozási lehetősége, mint például a minimálbér vagy a garantált bérminimum összegének a megállapítása, illetve az adók mértékének a szabályozása kapcsán. Én örülök neki, hogy az ön által felsorolt személyek ezeket az összegeket kapják, de a rra kérem, kérdezze meg őket arról is (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból, többek között Pintér Tamás: Ők nem örülnek!) , hogy vajon mennyit kerestek, mondjuk, 10 évvel ezelőtt, 8 évvel ezelőtt, hiszen azért látnunk kell azt a konkrét számadatot, ami megtör tént az elmúlt években, hiszen 138 ezer forintra emelkedett a minimálbér, illetve a garantált bérminimum pedig 180 500 forintra. (12.50) Természetesen abban nincs közöttünk vita, bármennyire is azt próbálja bemutatni, hogy az országban komoly területi kü lönbségek vannak. KeletMagyarországon, a fővárosban, illetve NyugatMagyarországon valóban nem egyformák a javadalmazások, de a kormányzati intézkedések abba az irányba mutatnak, hogy ez a különbség csökkenjen. Akár a foglalkoztatási osztályok
