Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 14. szerda - 40. szám - A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, valamint A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2084 Viszont, ha már nemcsak az európai példák, hanem a magyar jogtörténet is hivatkozási alap, ez most is elhangzott, miniszter úr, mi is előkerestük, hogy a jogtörténeti tankönyvek mit mondanak er ről a XIX. század végi, tehát az 1896os törvényről, hogy mi volt ennek a háttere, és ez hogyan jött létre. Idéznék a Magyar állam- és jogtörténet című tankönyvből, CsizmadiaKovácsAsztalos tankönyvéről beszélünk és erről az 1896os törvénycikkről: „A köz igazgatási bíróságokat elválasztotta a bírósági rendszertől, de a kormány saját felügyelete alatt központosította és a közigazgatási bíróságot a kinevezéseken, előléptetéseken keresztül függő helyzetben tartotta.” Tehát az a probléma, hogy a XIX. században sem volt ez egy modern dolog. Azt kell mondjam, voltak modern dolgok: például az 184849es jogalkotásnak, a forradalom alatt megvalósított jogalkotásnak számtalan olyan vívmánya van, amivel megelőztük Európát. Valószínűleg egyébként a dualizmusban is szá mos ilyen törvényt találunk. Ez pont nem az volt. Idéznék még egy jogtörténészt, Szabó Józsefet, aki szintén erről a törvénycikkről a következőképpen nyilatkozott, ez sem lesz hosszú: „A hatékony közigazgatási jogvédelem hiányáért a történelmi felelősség a korabeli politikai elitet terheli. Nem merték követelni a hatékony közigazgatási jogvédelem egyetlen változatát sem. A magyar politika féltette a központi hatalmat egy hatékonyan működő közigazgatási bíróságtól, arra törekedett, a közigazgatási jogvédelme t a legszűkebb körre terjessze ki.” Tehát ezek azok a történelmi példák, amelyeket a jogtörténészek beismernek és leírnak, hogy már abban az időszakban sem volt egy modern rendszer, és az akkori elitnek ez volt a maximum, ameddig a független közigazgatási bíróságban el tudott menni. (10.00) Tehát sajnos ez egy rossz hivatkozási alap, és ha már jogtörténetről beszélünk, akkor nyilván ebbe belemélyedve a párhuzamokat is megláthatjuk, de ez nem a XXI. század, inkább a XIX. századba repíti vissza az országot. Hasonló irányt láthatunk az általános indoklásban. Azt gondolom, hogy ebben lehet némi elszólás is, és megint csak idéznem kell, mert az egyeztetésen azt mondták, hogy a most felolvasandó mondat az indoklásból másra vonatkozik, de kérem, hogy közösen értel mezzük, mi is volt a célja ennek a javaslatnak. „Olyan megoldásra törekszik - mármint az előttünk fekvő javaslat , amely megteremti az igazságügyi miniszter igazságügyi igazgatással összefüggő hatásköreit.” Eddig rendben van is és értjük, illetve hogy men nyire van rendben, az kérdés, de az biztos, hogy egyértelmű. „…hogy jelenlegi eszközrendszeréhez viszonyítva nagyobb mértékben tudjon politikai felelősséget vállalni a közigazgatási bíróságok és azon keresztül a közigazgatási bírósági szervezet jó működésé nek biztosítása érdekében”. Ez számomra teljesen egyértelműen azt üzeni, hogy a miniszter politikai felelősséget szeretne vállalni a bíróságok úgymond jó működése felett. Mi az a jó működés? Erről lehetne vitát folytatni. Nyilvánvalóan ebbe mindenki azt tu d beleérteni, amit akar, de nemcsak magáról az intézményi háttérről beszélünk, ha elolvassák ezt a mondatot, hanem magáról a bíróságok és azok szervezetének a jó működéséről. Ez a szó egy gumifogalom, mindenki mondhatja, hogy amit ő tesz, az jó, illetve mo ndjuk, egy miniszteri beavatkozás úgymond jó célt szolgál. De attól tartok, hogy a gyakorlatban a politikai felelősségvállaláson lesz a hangsúly. Mi pedig nem szeretnénk, és azt hiszem, ezzel nem vagyunk egyedül nemcsak itthon, hanem Európában is, ha a min iszternek politikai felelősséget kellene vállalnia a bíróságok és azon belül is a közigazgatási bíróságok működése felett, hiszen a politikai felelősség beavatkozást is jelent. Ez a 66. §hoz fűzött indoklásban is kiütközik, azt gondolom, amikor egy olyan sajátos bírói attitűdről beszélnek, amit a közigazgatási bíráskodás igényel, amely képes megvédeni az állampolgárt a szükségszerűen erőfölényben lévő hatósággal szemben - ez rendben is van , ugyanakkor nem téveszti szem elől a közérdeket. Ez megint, ha át fut rajta az ember, fel sem tűnik, hogy a bíróságoknak alapvetően a jogszabályok alkalmazása és az azoknak megfelelő ítéletek meghozatala a feladatuk. Tehát nekik a közérdeket csak olyan formában kell figyelembe venniük,
