Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
1918 Debreceni ügyekre inkább nem térnék ki, amit Pósán László előhozott, de egyébként például az is egy nagyon érdekes dolog volt, amikor pont a debreceni kancellár volt az egyik, aki beleszállt a CEUügy vitájába, miközben aztán az végképp egy tudományos jellegű kérdés. Szóval, ez is mutatja, hogy a kan cellárok a legtöbb esetben nem értik, hogy mi a feladatuk, és azért nem értik, mert tudják jól, hogy ők nem azért lettek odaküldve, hogy ne szóljanak bele oktatási és kutatási kérdésekbe. A következő módosítás, ami a törvényjavaslatban szerepel, a magasabb vezetői megbízású kollégák életkori korhatárára vagy foglalkoztathatóságának az életkori határára vonatkozik. Magyarul, amit többen emlegettek, hogy 60 éves korig lehet a jelenlegi szabályok szerint magasabb vezető beosztású ember egyetemen funkcióban. Ez nem csak a rektorokat érinti, de most ne menjünk bele a részletekbe. Általában a magasabb vezetői pozíciókra ez vonatkozik, dékán, tanszékvezető s a többi. Megmondom őszintén, ezzel a szabállyal alapvetően egyetértek, és ez a gyakorlatban szerintem jól mű ködik. Ez egy nagyon régi szabály, több szempontból is pozitív kimenetele, kicsengése van ennek a szabálynak. Egyrészt folyamatosan biztosítja azt, hogy az utánpótlás zökkenőmentes és zavartalan legyen olyan szempontból, hogy ha nevel egy egyetem, egy egye temi közösség leendő tanszékvezetőket, dékánokat, rektorokat s a többi, akkor azok megfelelő életkorban, szellemi és fizikai teljesítőképességük, terhelhetőségük csúcsán jussanak valójában olyan vezető pozícióba, ami nagyon nagy napi leterheltséget igényel . Lássuk be, hogy a magasabb vezetői pozíciók nagyon nagy napi leterheltséget jelentenek. Éppen ezért ez alapvetően egy jó dolog, ráadásul, mondom, a fiataloknak ez egy kifejezetten jó üzenet: ha előrehalad az akadémiai pályán, akkor belátható időn belül b előle lehet egyetemi vezető. Másik oldalról a rektoroknak, dékánoknak és egyéb más, magas vezetői beosztású embereknek, foglalkoztatottaknak pedig lehetőséget biztosít arra, hogy 65 éves koruk után ne napi szervezési feladatokkal foglalkozzanak, hanem az á ltaluk, az ő tudományterületükhöz legjobban kapcsolódó tárgyak oktatásával, neveljék azokat a fiatalokat, akik, mondjuk, a doktori képzésben benn vannak. Másrészt meg azokkal a tudományos kutatásokkal foglalkozzanak, amelyekre nem volt idejük az azt megelő ző években, amikor egyébként a napi adminisztráció leterhelte őket. Én nagyon sok kollégán láttam benn az egyetemen, hogy amikor ez alól a teher alól 65 évesen felszabadulnak, hirtelen a publikációik száma robbanásszerűen megnő, és mivel nekik az egyetlen érdemi, ilyen kvázi vezetői feladata a doktori programok és doktori iskolák vezetése marad, mert ezt 70 éves korig betölthetik, innentől kezdve a doktori iskoláknak, doktori programoknak a napi gyakorlatában, munkájában nagyon intenzíven részt tudnak venni . Ez, mint mondtam, az utánpótlásképzésben ez egy fontos dolog. Én a legtöbbet a főnökkel akkor tudtam beszélni, amikor betöltötte a 65. évét, és akkor lehetett vele folyamatosan, majdhogynem mindennap beszélni. Így lehet a legjobban tanulni, ezt, gondolom , mindenki aláírja. Én nem látom be, mi értelme annak, hogy 65 éves kor után is vezető pozícióban legyenek kutatók. Nekik akkor már nem ezzel kell foglalkozni. Nekik akkor a tudománnyal kell foglalkozni és az utánpótlásneveléssel. Semmiféle érdemi érvet é n még nem hallottam, ami azt támasztaná alá, hogy van értelme meghosszabbítani, kitolni ezt a korhatárt. Szóba került itt már a felvételi eljárás. Önmagában az, hogy a felvételi eljárásnál a fellebbezés vagy a bírósághoz fordulás határidejét most egy külön szabállyal megadják, az persze rendben van, mert valóban, ha a nyár közepén beadja valaki a bírósághoz a papírokat, akkor a jelenlegi eljárásrend szerint abból nem lesz döntés szeptember elejéig, amikor a beiratkozás van. De valóban, ahogy Arató Gergely m ondta, egyébként ezt a rendszert önök alakították ki. Tehát eleve nem volt akkor már ez átgondolva, ezért kell most ezt megváltoztatni. De alapvetően ez rendben van, ha abból indulunk ki, hogy sajnos a közigazgatási eljárásrend így működik. Azzal nem értek egyet, hogy a méltányosságot egyszerűen egy tollvonással kihúzzák. Én mindig máshogy közelítettem meg az ilyen ügyeket. Azt gondolom, hogy akkor azt kellene pontosan szabályozni, hogy milyen ügyekben, konkrétan milyen esetekben lehet méltányosságot kérni.
