Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
1917 ha valaki nézte a képviselő úrnak a korábbi felszólalását a közvetítésen keresztül, esetleg nehogy rosszul jegyezze meg ezt a definíciót. Na, de nézzük végig akkor, hogy milyen általam fontosnak tartott elemei vannak ennek a módosításnak, amir ől úgy gondoltam, hogy a véleményemet érdemes elmondani. Egyrészt ez a salátatörvény valóban a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréseinek szabályait módosítja, ez egy alapvetően technikai jellegű módosításcsomag, európai uniós eljárásrend átülteté séről van szó, és a hétköznapi gyakorlatból azt lehet mondani, hogy ráadásul ennek a csiszolgatására, pontosítására mindig szükség van. Én magam is több üggyel találkoztam már, amikor ilyen oklevelek elismerése ügyében belefutottunk a szabályok pontatlansá gába, és ez valószínűleg így lesz a jövőben mindig, hogy ezen a részen állandóan csiszolgatni, javítani kell. Ezt a részét én magam támogathatónak tartom. (11.50) Aztán persze a salátatörvény a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény több pontját is módosít ja, amivel már több problémám van. Az egyik egy aprónak tűnő módosítás, amit képviselőtársaim már szóba hoztak, hogy a kancellári pályázatokat elbíráló bizottságba a rektor is bekerül innentől kezdve. Az első kérdés lehetne persze ezzel kapcsolatban, hogy egyébként miért nem tették bele eleve akkor már ezt a szabályt a törvénybe, amikor létrehozták a kancellári rendszert. Nem mintha nekem az jobban tetszett volna abban a formájában, de egyébként logikus lett volna. Emlékezhetünk rá ugyanis, hogy mennyire át láthatatlan volt annak idején a kancellárok megpályáztatása és kinevezése. Mi például hosszasan próbáltunk hozzájutni anyagokhoz. Palkovics államtitkár úr itt ül, és látom, hogy érdeklődéssel figyeli, amit mondok. Mi próbáltunk hozzájutni anyagokhoz, hogy milyen pályázatokat nyújtottak be, annak mi a szövege, ki bírálja el. Nem nagyon jutottunk hozzá semmihez. Jórészt azokat láttuk, amiket az intézmények kiszivárogtattak és abban sokszor nagyon érdekes dolgokat olvastunk egyébként. Persze, ez önöket nem zav arta abban, hogy kinevezzenek alkalmatlan embereket kancellárnak, de ez egy másik kérdés. Igazából ez a módosítás nem fogja megoldani azt a problémát, amit több képviselőtársam is már emlegetett. A kancellári pályázatok rendszere önmagában átláthatatlan, é s semmiféle minőségi biztosítási rendszerek ebben nincsenek, és egyébként magával a kancellári rendszerrel is komoly problémák vannak. Annak idején ezt elmondtuk nagyon világosan többen, hogy a kancellári rendszert az egyetemi autonómia jelentős korlátozás ának látjuk. Ebben volt egy vitánk, nem értettek velünk egyet. Szerintem a hétköznapi, napi gyakorlat a mi félelmeinket erősítette meg. Mondok egy konkrét példát. Itt van az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az én egyetemem, mármint ahol oktató vagyok, az én egyik karom a természettudományi kar, de nem csak ez a kar érintett, mert másik két kar, tehát összesen három kar esetében komoly anyagi problémák vannak. A kancellár elég érdekes módon szállt bele ebbe a vitába. Konkrétan az oktatási és a tudományos munka alapvető feltételeit érintő részletekbe szólt bele például a TTK finanszírozásával kapcsolatban. Az gondolom, hogy ha arra utalgat a kancellár, hogy tessék kirúgni oktatókat, mert akkor majd lesz több pénz az ott maradóknak, meg lesz akkor pénz, mondjuk, laborgyakorlatra, azt nem tudom úgy értelmezni, hogy nem szól bele az oktatási és kutatási kérdésekbe; úgy egyébként, hogy nem is foglalkoztatója vagy munkáltatója legalábbis a törvény szerint az oktatóknak a kancellár. Másrészt hozzá kell tenni őszintén: a kancellár általános tevékenysége is mindig arra fut ki, hogy beleszól olyan ügyekbe, ami a kutatási és az oktatási tevékenységet alapjaiban érinti. Nem lehet ugyanis szétszálazni az oktatásikutatási tevékenységet az egyetemek általános gazdasági helyzet étől. Innentől kezdve teljesen nyilvánvaló, hogy a kancellár igenis az egyetemek autonómiáját jelentős mértékben korlátozza. Elég csak megnézni azokat az szmszeket, amelyeket elfogadtattak erős kormányzati hátszéllel az egyetemeken. Lehet látni, hogyan mű ködnek. Innentől kezdve, megmondom őszintén, én semmifajta módosítását a kancellári rendszernek nem tudom támogatni azért, mert szerintem egy jó megoldás van: el kell törölni. Ez nem működik, ezt be kell látni.
