Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK:
1742 embereket. Amikor mi itt vitázunk egymással ebben a Házban, ők épp azokhoz fordulnak türelemmel, akiknek már nincsen kihez szólniuk. Álljunk meg egy pill anatra, tisztelt képviselőtársaim, és tegyük fel a kérdést: ezek az emberek ezen a hétfői napon vajon többet teszneke minálunk, hogy jobb hely legyen ez a világ? Ki végzi ma, a mai napon a fontosabb munkát, egy szociális dolgozó vagy egy országgyűlési kép viselő? Önöknek és nekünk is kalapot kell emelnünk előttük. Ma, a szociális munka napján jó szó és köszönet jár nekik ezért az emberfeletti munkáért, amit ezek az emberek nap mint nap letesznek ennek az országnak az asztalára. De nemcsak köszönet járna nek ik évente egyszer, kedves hölgyeim és uraim, hanem végre normális bér és a hivatásukhoz méltó munkafeltételek is, mégpedig az év minden napján. Kedves fideszes és KDNPs képviselő hölgyek és urak, ez önökön múlik, csakis önökön múlik, hogy a szociális dolg ozók végre ne azt üzenjék saját pályakezdőiknek, hogy menekülj, pedig most ezt teszik. Önök persze, valaki a kormány részéről, talán éppen ön lesz, államtitkár úr, az, mindjárt fel fog állni, és szépen sorjában el fogja mondani nekem ugyanazokat a paneleke t, amit néhány képviselőtársamnak már elmondott az imént, amelyek azt ecsetelik, hogy a Fidesz 2010 óta mennyit tett ezért az ágazatért. Felsorolja majd államtitkár úr, hogy mennyivel emelkedtek a bérek, hogy hogyan javultak a dolgozók munkakörülményei, és milyen intézményfejlesztési programok valósultak meg, és miután az államtitkár úr végzett a kormány eredményének felsorolásával, néz majd rám kérdőn, hogy mégis nekem mi a fészkes fene bajom van, hiszen soha jobban nem kerestek és soha jobb munkakörülmény ek között nem dolgozhattak szociális dolgozók Magyarországon, mint manapság. A valóság ezzel szemben az, hogy a szociális szféra dolgozóinak anyagi és erkölcsi megbecsültsége a béka feneke alatt van. Hiába hozza majd ide, államtitkár úr, a statisztikákat, ezek az emberek nem így vagy annak megfelelően éreznek, ők nem olvassák a statisztikákat, ők a tapasztalataik alapján mondják ezt. A valóság az önök kommunikációjával szemben az, hogy egy ember végzi el másik négy munkáját, a munkaidő pedig nem órában megh atározott, hanem látástól vakulásig tart. A valóság az, hogy ezeket a szociális dolgozókat már csak az tartja a munkahelyükön és Magyarországon, ami erre a pályára hívta őket: a felelősségérzet és az empátia, az a tudat, hogy ha ők is elmennek, le kell utá nuk kapcsolni a villanyt. Az a valóság, hogy az önök kétharmados országában, aki szegény, elesett, beteg, fogyatékos, idős, munkanélküli és hajlék nélküli, az mind felesleges teher önök számára. Ezektől az emberektől az önök kétharmados országában szabadul ni kell és nem gondoskodni róluk. Aki pedig mégis megteszi ezt önök helyett, aki a fából vaskarikát hajlandó csinálni, csak mert szorult bele némi emberiesség, azt minden rendelkezésre álló eszközükkel ellehetetlenítik. Nem kell majd felháborodást színleln i, kedves kormánytagok, és nincs szükség arra sem, hogy visszautasítsák ezt a kijelentést. Inkább járják körül az újságosbódékat, és kérjenek valahonnan egy pénteki Ripostot, nézzék meg ennek az önök által kinyomtatott szennylapnak a címlapját, olvassák cs ak el azokat az öles betűket. Az a címlap, amit ott az önök volt kommunista kitartottja, Ómolnár Miklós megengedett magának, messze túlmutat önmagán. Ott nem pusztán néhány ezer emberrel szembeni tudatos uszításról volt szó, ott az önök lelkiismeretlen, em bertelen rendszere mutatta meg magát teljes valójában. Államtitkár Úr! Kedves Kormánytagok! Kedves fideszes Képviselőtársaim! Meddig élnek még vissza a szociális dolgozók türelmével? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önö k azt hiszik, hogy maguknak mindent szabad? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.
