Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
1741 Hogy a saját területemről, a közigazgatásról beszéljek, ilyen például a kormánybuszprogram. A lényeg az, hogy ezeken a településeken a szolgáltatásokat a lehető legjobban igénybe lehe ssen venni. Nem minden szolgáltatást lehet eljuttatni a legkisebb településekre, de arra kell törekednünk, hogy a kistelepülésekről minden szolgáltatás viszont elérhető legyen. Nem lehet az országban állampolgár és állampolgár, magyar ember és magyar ember között különbség amiatt, mert másik településen él. Tehát ha városban él, akkor ugyanazokat a szolgáltatásokat kell tudnia igénybe venni, mint ha egy kistelepülésen él. És ezeken a településeken tehát elérhetővé kell tenni a szolgáltatásokat. A munkahelyt eremtés területén is, hogy a kérdésére válaszoljak, nemcsak önkormányzati típusú fejlesztésekről van szó, az oktatásfejlesztés területén is; tehát minden olyan ágazatot fel tudnék sorolni, amely az emberek életminőségéhez tartozik. Volt olyan időszak, amik or arra törekedtek Magyarországon, különösen az előző kormányzat időszakában, amikor az elsorvasztás, tehát a háttérbe szorítás volt a lényeg a kistelepüléseknél. Mi inkább másra szeretnénk törekedni. Ennek a programnak az a lényege, hogy ahelyett, hogy ez egy életminőség közötti választás legyen, tehát ha valaki városba költözik, akkor magasabb életminőséget figyel meg, mint ha faluban marad vagy faluba költözik; ez inkább egy életmód, egy életstílus közötti változás legyen. S ennek értelmében arra szeretn énk törekedni, hogy a program minden területen, pénzügyi területeken is, a különböző szakágakban is forduljon abba az irányba, hogy ezeket a kérdéseket, a falvakban maradás kérdését tudja támogatni. S ennek csak egy része, ami képes külön soron a költségve tésben megjelenni. Egyébként lesz ilyen tétel, a következő időszakban januártól kezdődően, tehát a következő év elejétől kezdődően 150 milliárd forint fog rendelkezésre állni, amiben különböző programok keretében, pályázatok keretében több szereplő számára lehetővé teszi azt, hogy elinduljon ennek a fejlesztési programnak a megvalósítási üteme. Tehát több területen fog ez megjelenni. Hiszen amikor ebben a kérdésben gondolkodunk, akkor három alapvető területnek, a kormányzatnak egyik részről, a másik oldalró l az önkormányzatoknak, harmadik oldalon pedig a különböző szervezeteknek az együttműködése szükséges - alkotmányos kötelezettség is, zárójelben megjegyzem , hogy ez a program sikeres lehessen, és a magyar falu tényleg magyar falu lehessen, és olyan falu, amire nemcsak büszkék lehetünk néhány év múlva, hogy ezek a falvak voltak, hanem létező falvak lesznek, olyanok, amire a gyerekeink is büszkék lehetnek majd. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szé pen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Stummer János képviselő úr: „Meddig él vissza a hatalom a szociális dolgozók türelmével?” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. S TUMMER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy felelősség, amikor az ember 93 ezer másikért emel szót, különösen ebben a Házban. (13.50) Nagy feladat, amikor olyan 93 ezer emberről van szó, aki más ik 800 ezer ember életét könnyíti meg, vagy teszi azt a 800 ezer sorsot egyáltalán élhetővé. Állítom, hogy a 93 ezer szociális dolgozó mindegyike, akikért ma felszólalok, fontosabb munkát végez ebben az országban, mint a miniszterelnök. Minden áldott nap e mberi életek vannak a kezeik között, és sokszor lehetetlen küldetésekben vállalnak magukra önszántukból felelősséget. Áldozat, lemondás és empátia - vannak sokan, akiknek ezek csak üres szavak, nekik viszont a mindennapok részét jelenti. Amikor önök reggel 8kor bepattantak a klímás hivatali Škodájukba, ezek az emberek busszal vagy biciklivel, beérve a munkahelyükre, már régen elkezdték a napot. Amikor a reggeli kávéjuk mellett átböngészték a sajtót és megnézték azt, hogy mit írtak magukról vagy éppen miról unk, ezek a szociális dolgozók éppen pelenkázták, fürdették vagy etették a rájuk bízott magatehetetlen
