Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1061 volt helyes a tervezés az egyes államháztartáshoz köthető folyamatokban, illetve egyes szektorokban, legyen szó akár oktatásról, egészségü gyről, honvédelemről, bármi másról, tehát minden olyan fejezetről, amely a központi költségvetés részét tartalmazza. Értelemszerűen engem az egészségügy érdekelt, illetve az is érdekelt, illetve az volt az első ilyen hipotézis, amire kerestem a választ, ho gy annak idején, amikor a költségvetés tervezésekor és az ide beérkező költségvetési javaslat vitájakor megfogalmaztuk a kritikát, akkor helyesen tettünke fel olyan kritikai észrevételeket, azaz helyesen mutattunke rá adott esetben alulfinanszírozott vag y nagyobb költségigénnyel létező, de a kormány által kevésbé nagy költségigénnyel kezelt területekre, és úgy vettem észre az év közbeni kiigazítással, tehát a tervezett és a megvalósult számokat tekintve,hogy bizony helyes volt ez a kritika. Ez egyébként n emcsak a Jobbik, sőt nem a Jobbik érdeme, hanem a szakma érdeme, hiszen ők voltak, akik az előterjesztéskor legelőször megfogalmazták, hogy az egészségügyet tekintve akár az Ealap vagy az egészségügyi intézmények vonatkozásában egy alultervezés történt. E gyébként ez nem újdonság. Az egészségügyet rendszerint alultervezi, és ezt nemcsak a magyar kormány, hanem szerintem az összes, költségvetést készítő intézmény, az Országgyűlés, bárki, aki az egészségügyi költségekkel foglalkozik, ugyanis az eszkalálódó kö ltségek mögött két dolog áll, illetve két hatalmas nagy erő befolyásolja. Az egyik a technológia folyamatos fejlődése és az ebből származó állandó, intenzív technológiaigény az egészségügyi tevékenység, a gyógyítás, ápolás területén, a másik pedig az elöre gedő társadalom nyomása. Ez egyrészt azt jelenti, hogy minél nagyobb populáció, minél több ember kerül olyan élethelyzetbe, hogy egyre több egészségügyi szolgáltatást kénytelen igénybe venni, az egy növekvő költséget fog eredményezni. Ezzel egyébként viszo nylag nehéz számolni, még akkor is, ha számottevő adatok állnak rendelkezésre, akár Eurostaton, OECDn keresztül, de nagyon nehéz megtippelni azt akár az adatok extrapolálásával, hogy hova fut ki, illetve milyen költségigények lehetnek. (14.20) Azonban b izonyos mankót, bizonyos támaszpontot mindig találunk. A magyar költségvetés egészségügyi fejezetét mindig úgy szoktuk nézni, illetve azt a kritikát szoktuk megfogalmazni, hogy milyen európai átlagtól marad el, illetve hogy a környező országoktól milyen át laggal marad el. Ezt a GDParányos kiadások tekintetében fogalmazzuk meg vagy mindig ahhoz mérjük. Ebben mindig jól látszik, hogy a magyar költségvetés egyrészt egy elmaradásban van ahhoz képest, márpedig nagyon sok ország hasonló problémával vagy hasonló adottsággal is küzd, legyen szó akár a csehekről, Szlovákiáról, hasonló mortalitási meg morbiditási mutatókkal, nagyobbrészt hasonló szociális háttérrel rendelkezik, történelmileg is nagyon hasonlóak vagyunk. Nyilván nem lenne helyes magunkat Portugáliához vagy Ausztriához hasonlítani ebben, de mondjuk, a cseh vagy akár a szlovák, de akár nézhetjük a román adatokat is, egy jó támaszpontot jelentenek. Ha ezt nézzük, bizony látszódik, hogy ahhoz képest is mindig egy alultervezés volt az egészségügyben. De onn an láthatjuk igazán, hogy mennyi volt az, amennyivel korrekcióra, illetve kiegészítésre volt szükség az EAlapot, illetve az egészségügyi szolgáltatásokat érintő központi költségvetési kiadásokat nézve, hogy az EAlapban rögtön megmutatkozik, hiszen a terv ezés 2059 milliárd forintos tervezés volt, és egy jó 200 milliárddal kellett év közben kiigazítani. Egyébként azt hiszem, a szöveges részben egyrészt egy struktúratámogatás, másrészt egy fogorvosi támogatás volt. Szerintem benne van akár a kasszamaradványo k év végi kiosztása is, de benne van valószínűleg a kórházi adósságállomány kezelése, tehát rendkívül szétágazóan jelentek meg ezek a szétosztott összegek, illetve az alultervezés miatt újonnan becsatornázni szükséges összegek. De egy dolgot biztos mutatot t, hogy jellemzően nemcsak alultervezett, hanem alulfinanszírozott is lett az egészségügy. A másik nagyon érdekes volumen, ami kiolvasható belőle, az még mindig a kórházi ellátás túlsúlya. Ez egy állandó kritika a magyar egészségüggyel kapcsolatban, hogy a kelleténél lényegesen nagyobb súllyal szerepel benne a kórházak finanszírozása. Egyrészt azért, mert valahol a magyar
