Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 29. péntek - 15. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
809 reményekkel szavazhat az Országgyűlés a jövő évi költségvetésitörvényjavaslatról is már a tavaszi ülésszak v égén. Ezt a költségvetésitörvényjavaslatot a benyújtása előtt véleményezte az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács. Mind a két kormánytól független szervezet azt állapította meg, hogy a költségvetésitörvényjavaslat megalapozott mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében, reális az Alaptörvényben lefektetett adósságcsökkentési cél. Azt gondolom, ez ismét erősíti azt, hogy a kiszámíthatóság a 2019es évet is jellemezheti, amennyiben már tavasszal sor kerül a költségvetés és az adószabályok elfo gadására. Ami pedig a zárszámadást illeti, értelemszerűen a 2017. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormány az Országgyűlés részére határidőben be fogja terjeszteni. Az, hogy erről még nem szavazott az Országgyűlés, nem jelenti azt , hogy ne ismernénk a 2017es számokat. Ismerjük azt a 2017es ténybeli bázist, ismerjük a ’18as folyamatokat, amelyek alapján a 2019es költségvetésitörvényjavaslatot elkészítettük. A 2017es tényszámok és a 2018as év központi költségvetése végrehajtás ának eddigi számai nyilvánosak, azok a Magyar Államkincstár és a Pénzügyminisztérium honlapján bárki által megismerhetőek, mint ahogy például a 2017es év Eurostat által validált tényszámai is nyilvánosak az Eurostat honlapján. Ez alapján elmondhatjuk, hog y a tavasszal elfogadott 2017es költségvetés az előzetesen kalkulálthoz képest jobb hiánnyal zárt, 2,4 százalékos GDParányos hiány helyett 2 százalékkal záródott. Azt gondolom tehát, hogy az egyik fő kérdésre választ kaphattunk, nevezetesen, hogy célszer űe a tavaszi ülésszak végén költségvetést elfogadni. Azt gondolom, hogy igen, hiszen ez a kiszámíthatóságot erősíti, és az eddigi tapasztalatok alapján ezek az elfogadott költségvetések - ismétlem - megálltak a lábukon. Ezzel át is térnék arra a témakörre , amely az elmúlt két és fél napban szintén kulcskérdés volt. Nevezetesen: meg foge tudni állni a lábán a 2019. évi költségvetés, mik azok a makrogazdasági feltételek, amelyekkel kalkuláltunk, reálise a növekedés, amivel kalkuláltunk, mi történik, ha a f orint/euró árfolyam változik, mi történik, ha az infláció másképpen alakul? E tekintetben, ha megengedik, először arra reflektálnék, hogy milyen az a gazdaságpolitika, amely jellemezte eddig a magyar kormányzatot, illetve az Országgyűlés kormánypárti frakc ióit, vajon milyen helyzetben vagyunk, amikor a válság néhány hullámáról beszélhetünk, akár reálgazdasági ügyekre gondolok itt, például az Egyesült Államok és más világgazdasági szereplők között kereskedelmi háború lehetőségére, akár pénzpiaci hullámokra g ondolok, lásd állampapírfinanszírozás, árfolyamváltozások. Azokkal a megállapításokkal erősen vitatkoznom kell, amelyek arról szóltak, hogy rossz helyzetben találná egy válság a magyar gazdaságot. Több ellenzéki hozzászóló erről beszélt. Azt gondolom, hog y a tíz évvel ezelőtti válság megfelelő alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a magyar gazdaság helyzetét 2008ban és 2018ban. 2008ban ikerdeficit jellemezte az országot, mind az államháztartás hiánya magas volt, mind a folyó fizetési mérleg deficitet mutatott. Tudjuk, hogy az államadósságunk 2010 előtt évről évre növekedett, tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta 12 százalék volt, tudjuk, hogy az Európai Unión belül az aktivitási ráta rendkívül alacsony volt az inaktívak magas számának köszönhetően, tudj uk, hogy a GDP olyan mértékeket ért el, amelyek nem jelentettek érdemi reálkonvergenciát, és tudjuk, hogy épp ezért, ezen sérülékenység miatt a gazdasági válság rendkívül negatív módon érintette Magyarországot. 2009ben közel 7 százalékkal esett vissza a g azdaság. Ehhez képest tíz évvel később most arról beszélünk, hogy a jövő évi költségvetésitörvényjavaslatban 4 százalékos növekedéssel kalkulálunk. Azt gondolom tehát, hogy összehasonlíthatatlan a két helyzet. Nem véletlen, hogy amíg tíz évvel ezelőtt túl zottdeficiteljárásban voltunk, addig ezt ma már régen magunk mögött tudhatjuk. Nem véletlen, hogy hitelminősítőknél kedvezőtlen volt a besorolásunk, most pedig mind a három nagy nemzetközi hitelminősítésnél befektetésre ajánlott kategóriában vagyunk. Miér t? Nemcsak azért, mert az adósság korábbi növekedéséhez képest most 2011 óta évről évre csökkenést láthatunk, és
