Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
659 szeretnénk elérni azt, hogy minden magyar ember dolgozhasson, megérje dolgozni, minden magyar ember életminősége javuljon. Ehhez kérem tisztelettel vala mennyi képviselőtársam támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.) (12.40) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Arató Gergely képviselő úr, a Demokratikus Koalíció részéről. Öné a sz ó, képviselő úr. ARATÓ GERGELY (DK) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különösen szerencsés az a helyzet, hogy Kállai Mária képviselő asszony után szólhatok, hiszen magam is az oktatás, a kultúra világáról szeretnék szólni. Bár nem pontosan egyformán látjuk a költségvetésben lévő számokat elsősorban, mert én a vágyak helyett inkább a tényekről szeretnék beszélni. Mielőtt erre rátérnék, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy szemben azzal, amit önök állítanak, ez éppenséggel a bizonytalanság, a k iszámíthatatlanság és az Európától való leszakadás, a pangás, a toporgás költségvetése. Valójában semmilyen területen, amely az emberek számára fontos, nem tartalmaz érdemi növekedést, érdemi előrelépést, ugyanakkor rendkívül bizonytalan alapokra épül. Azo k a fundamentumok, amelyekből egy költségvetés tervezését meg lehetne kezdeni, nem állnak rendelkezésre, és amit pedig tudunk, amit látunk, az ellentmond az önök mérhetetlen optimizmusának. Így aztán kénytelenek vagyunk megjegyezni azt, hogy ezzel a költsé gvetéssel csak távolodni fogunk az európai élettől, az európai életminőségtől, a szociális biztonságtól, vagy éppen egy működő, európai színvonalú egészségügytől. Távolodni fogunk a tudásalapú társadalomtól is, távolodni fogunk attól, hogy a felnövekvő fia talok jobb eséllyel kezdhessék el az életet, hogy sikeresek lehessenek egy olyan gazdasági környezetben, amelyben egyre inkább a szaktudás, a sokfajta módon használható képességek jelentik a siker kulcsát nemcsak az egyes polgárok, az egyes munkavállalók, de az ország egésze számára is. Nézzük meg először a nagy számokat! Már többször elhangzott ebben a parlamenti vitában, hogy mennyire boldognak kell lenni, hiszen 15 milliárd forinttal növekedett az oktatás költségvetése. Ez egy nagyon nagy szám, ha egy eg yes emberről vagy akár egy önkormányzatról beszélünk. De tudják önök, hogy mennyi az oktatás teljes költségvetése? Elárulom: több mint 2000 milliárd forint. Ehhez kell mérni azt a pénzt, amiről önök beszélnek, ezt a 15 milliárdot, és rögtön látszik, hogy b izony ez egy 1 százalékot sem elérő növekedés, minden száz forinthoz egy forintot sem raknak hozzá a jövő évi költségvetésben. Ez azt is jelenti, hogy az önök által rendkívül optimistán 2 százaléknál kicsit magasabbra, majdnem 3 százalékra becsült infláció esetén is jelentős mértékben csökkenni fog a következő évben az oktatás támogatása. Itt persze lehet trükközni, lehet azt mondani, hogy na, de hát az alapfokú oktatásra több van, meg a középfokú oktatásra. De ez csak azért van, kedves képviselőtársaim, me rt olyan oktatásirányítási rendszert építettek fel korábban, amiben nem lehet elválasztani egymástól rendesen az oktatás funkcióit. Ezért az oktatási kiadások nagy része 2018ban és ’19ben is az úgynevezett „egyéb” oktatásnál szerepel. Itt van benn egyébk ént az alapfokú és középfokú oktatás összegének a nagy része. Magyarul az egyik zsebükből átrakják a másik zsebükbe az oktatásra szolgáló pénzeket, de attól az egy fillérrel sem lesz több. Ha megnézzük a szakképzés világát, ott is a hasonló a helyzet. A sz akképzési centrumoknál egy nagyon szerény, 3 százalékos növekedés jelenik meg, tegyük hozzá, úgy, hogy egy csomó új funkciót kapnak. De önök szerint a szakképzés a központ, önök arról szoktak beszélni, hogy a szakképzés mennyire fontos. Ha ez így van, akko r miért nincs ennek semmilyen nyoma a költségvetésben? Miért nem látjuk, hogy pénzt szánna a kormány a költségvetésben a szakképzés fejlesztésére?
