Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
660 Hasonló a helyzet az egyetemeknél és főiskoláknál. Ott egyébként van érdemi növekedés, tényleg, csak persze a z a helyzet, hogy ennek a kiadásnövekedésnek a nagy része már az egyetemek és főiskolák saját bevételének növekedéséből származik. Magyarul azt mondják, hogy hajrá, fiúk, keressétek meg ezt a pénzt, fejlesszétek ebből a felsőoktatást. Maga az állami támoga tás egy 280 milliárd forint körüli összegnél összesen 3 milliárd forinttal növekszik, ami nevetséges. Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatásban is folytatódik az a lejtmenet, az a fajta negatív folyamat, ami elindult, folytatódik az a leépítés, amire önök még büszkék is. Hallhattuk valamikor a vitában, hogy jaj, de jó a kancellári rendszer, mert most már végre költségvetési fegyelem van az egyetemeken és főiskolákon. Hát, az van, csak pénz nincs. Pénz nincs arra, hogy megfizessenek minőségi oktatókat, pénz nin cs arra, hogy a tehetséges fiatalokat ott tartsák az oktatói pályán, pénz nincs kutatásra, pénz nincs fejlesztésre, pénz nincs arra, hogy a magyar felsőoktatás közeledjen a világ élvonalához. Nagyon fontos megemlíteni azt is, hogy persze van olyan terület, ahol növekszik az állami támogatás. Egyházi közoktatásra és egyházi felsőoktatásra bőven szánnak pénzt, olyannyira, hogy ha összeadjuk az egyházi intézmények támogatásnövekedését, kiderül, hogy egyházi oktatásra a következő évben 41 milliárddal többet szá nnak, ezzel szemben állami oktatásra meg 26 milliárddal kevesebbet. Tehát a helyett, hogy bezárnák… (Böröcz László felé fordulva:) Számolja ki, képviselő úr! Nagyon furcsán néz. Az összes növekedés 15 milliárd. Ha ebből 41 milliárdot az egyházak kapnak, ak kor bizony ennyivel kevesebb jut az állami intézményeknek. Ez azt jelenti, képviselőtársaim, hogy az a különbség, ami ma is megvan az egyházi intézmények és az állami intézmények finanszírozásában, nem fog változni. Emlékeznek rá, többször beszéltünk erről , két és félszer, háromszor többet ér például egy egyházi iskolába járó gyerek, mint egy állami iskolába járó gyerek, ha a dologi kiadásokról van szó. Tehát ez a különbség a következő évben nemhogy bezárulna, ez az igazságtalanságot nemhogy megszüntetné, é ppen ellenkezőleg, növeli. Nem arról van szó, hogy az egyházi iskolába járó gyerekek kapnak túl sok pénzt. Arról van szó, hogy az állami iskolába járó gyerekeknek nem jut elég. És önök ezen nem akarnak változtatni. Sokat beszéltünk arról, államtitkár úr gy akran dicsekszik vele, hogy micsoda nagyszerűek a GDPhez viszonyított oktatási számok. Ez az a szám, ami legáltalánosabban megmutatja, hogy az oktatás költségvetése, az oktatás helyzete milyen. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez is egy nagyo n egyszerű számítás. 2000 milliárd körüli az oktatás költségvetése, erről beszéltünk, ezt kell hasonlítani a jövőre önök által 43 000 milliárdosra tervezett GDPhez. Hát, kedves képviselőtársaim, ez nem 5,2 százalék, mint ahogy önök mondják, hanem 4,6 száz alék. Ki kell számolni, nem egy bonyolult matematikai művelet. Szívesen hivatkoznak itt arra, hogy mi volt 2010ben, meg 2010 előtt. Ez volt egyébként a KSH módszertana, ők így számoltak, hogy a költségvetés funkcionális megosztásában lévő összeget osztott ák el a GDPhez. E szerint a módszertan szerint, bizony, 2010ben, a válság legnehezebb időszakában is 4,75 százalék volt az oktatás részesedése a GDPből, de volt ennél magasabb is egyébként, 5,5 százalék körül is korábban. (Font Sándor közbeszólása.) Azt kell önöknek mondanom, hogy nem véletlen, hogy ezt a számítást önök 2015ben befejezték, 2015 óta önök ezt a számítást nem végzik el. De, mint láthatták, elvégzem önök helyett. Van egy másik metódus is, ez az Eurostat szerinti metódus, amibe beleszámítják azt az összeget is, amit nem a költségvetés ad, hanem amit az emberektől szednek el. Például a toronymagas tandíjak formájában, a több százezer forintos tandíjak formájában. Bizony, ez is beleszámít ebbe. Itt tényleg kijön az 5,2 százalék, csak ez nem az önök érdeme, hanem ezt a polgároktól veszik el. De hozzá kell tennem, hogy ebből a szempontból sem tudnak önök versenyképesek lenni még a 2010 előtti kormányzással sem. Akkor 5,5 százalék volt ez az arány, most 5,2. Mielőtt azt mondanák, hogy de hát a GDP valóban 20082009ben a válság miatt csökkent, ismét azt kell mondanom, hogy ez igaz, képviselőtársaim, de előtte még jobb volt ez az arány. 2005ben például 6 százalék fölött volt ebben az összehasonlításban az oktatásra adott költségvetés.
