Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 25. hétfő - 11. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
279 A második nagyon fontos, szintén pénz: ez a közkiadások mértéke. A Magyar Orvosi Kamara csakúgy, mint a Jobbik, de szerintem a kormány szakmai tanácsadói is úgy gondolják, hogy az egészségügyre fordított közkiadásaink nemcsak eur ópai viszonylatban, hanem a magyar egészségügyet nézve is rendkívül alacsonyak, ami azt jelenti, hogy a GDParányos költésünk európai uniós szinten legalább 2 százalékkal van elmaradva. Ez bizony abban csúcsosodik ki, hogy sok esetben a kórházak, az intézm ények nem tudják ellátni a tervezett beavatkozásokat, sem időben, sem eszközzel nincsenek megfelelően ellátva. Éppen ezért torlódás és a betegeknek egy diszkomfort keletkezik. Éppen ezért ez a terület, amire nem kell vagy nem szabad a pénzt sajnálni, hisze n az elöregedő vagy idősödő társadalom és a technológia szorítása egyre jobban abba az irányba mutat, hogy bármit is teszünk, az egészségügy mindig az a terület lesz, ahová folyamatosan költeni kell, és egyre növekvő forrásokat kell beletenni. Persze, mind ennek van egy észszerűségi határa, ezt is figyelembe kell venni. Hiszen számos példa mutatja, hogy míg az Egyesült Államokban rengeteget költenek az egészségügyre, sem technológiában, sem a halálozási és a megbetegedési mutatókban nem állnak előrébb, mint az európai országok. Tehát nem minden a pénz ebben az esetben, hanem a pénz jó felhasználása is. De olyan kérdésekben is, amelyekben a Jobbiknak is hasonló az álláspontja, kifejtette álláspontját az Orvosi Kamara. Mi úgy gondoljuk, egy kicsi rész, de nagyo n is fontos, ez pedig az egészségügy és az egészség oktatása az iskolákban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hiányzik a magyar tanrendből, hiányzik a magyar gyermekek oktatásából, amit mi, illetve a szüleink korosztálya sem tanult meg, hogy hogy kell helyesen az egészségügyben viselkedni, mikor kell és hova kell az egészségügyi szolgáltatásért fordulni. Éppen ezért azzal tartozunk felelősséggel, és szerintem a kormány is azzal fog felelősséggel tartozni, hogy ezt megismertesse, és a gyermekekkel, a diá kokkal megismertesse, és megtanítsa, hogy miként lehet eligazodni. Lényegében a száz napból, amit javasolni szoktak, vagy amit egy békeidőszakként szoktak javasolni, hogy nézzük el a kormány tevékenységét, eltelt 30, most már lassan 40 nap, és egyelőre neh ezen körvonalazódik az, hogy mit akar az egészségügyi államtitkárság. Éppen ezért tartottam fontosnak legalább a Parlamenti Napló, illetve a hallgatóság és a nézők számára, hogy elhangozzanak ezek az intelmek, hiszen ezek nagyobbrészt szakmai, jól megalapo zott szakmai követelések, amelyek egyébként a pártpolitikától teljesen mentesek. Ha magunkra valamit is adunk, illetve komolyan vesszük, hogy az egészségügyben fejlesztenivalónk van, akkor ezeket talán illik megfogadni. Kíváncsian várjuk a továbbiakban, ho gy az államtitkár - a korábbi államtitkárnak volt öt pontja - milyen pontokkal fog előállni, hogy miben tudnak változtatni az egészségügy rendszerén ahhoz, hogy több pénz legyen benne, hogy magasabb színvonalú ellátás legyen, és hogy látszódjon végre a köl tségvetésben is, hiszen a következő költségvetésben sem igazán látszódik, hogy ezekre a problémákra valódi megoldást lehet találni. Köszönöm szépen képviselőtársaim figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országg yűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Meddig még?” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt H áz! A napirend utáni felszólalások órája az az időszak, amelyet rendre igen kevés képviselő hallgat végig, de annál szabadabban lehet komolyabb témákat elővenni. E tekintetben a magyar népességfogyás mint legnagyobb tragédiánk kérdésköre kapcsán szeretném emlékeztetni kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy bár többen közülük már egyfajta dicshimnuszt kezdtek zengeni annak kapcsán, hogy a trendek szerintük megfordulni látszanak,
