Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 20. szerda - 10. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
143 kultúra egy sokkal tágabb, de mégiscsak keresztény ihletettségű értékrend, életmód, életkeret, amely éve zredes történelmi realitás itt Európában, itt Magyarországon. Társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági tapasztalati valóság, de egyszersmind a jelen döntéseinket is meghatározó erőforrás és jövőbeli reményteljes vízió. Ez a keresztény kultúra mindann yiunk számára. Ennek a keresztény kultúrának a jegyében Jézus születésétől számítjuk az időt mindannyian, hitre, meggyőződésre tekintet nélkül. Ennek a jegyében Jézus születésnapját, a karácsonyt ünnepeljük mindannyian a szeretet és a békesség ünnepeként. Ennek a keresztény kultúrának a jegyében fogalmazott az Európai Unió egyik atyja, Robert Schuman nagyon pontosan és szikár módon: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Ebben a szellemiségben reflektált Helmut Kohl az „Aggodalom Európáért” című felh ívásában erre így, idézem, egy mondatban összefoglalva: „Az alapító atyák Európájának nincs alternatívája.” S erre az értékrendre alapozta Antall József jól ismert összegzését: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.” S hogy egy lib erális filozófusikont is idecitáljak, a keresztény kultúra egyetemes értékrendjében szólalt meg Jürgen Habermas, a német balliberális oldal szellemi atyja Frankfurtban a 2001. szeptember 11ei terrortámadás utáni megrázó beszédében, amelyben a hit és tudás új kapcsolatáról beszélt a posztszekuláris társadalomban. Nagy alázattal fogalmazott és a liberális állam kritikáját adja, idézem: „A vallás trónfosztását a felvilágosodás kezdte meg kártékony módon… Nem létezik szeretet anélkül, hogy a másikban ismerjük meg magunkat, ahogyan szabadság sincs anélkül, hogy kölcsönösen elismernénk egymást.” Két nappal ezelőtt egy képviselőtársunk nem ezzel a habermasi alázattal, hanem vulgármarxista pökhendiséggel, cinikusan Jézusra hivatkozva kívánta pokolba a kormányoldalt . Bibliai verseket vágott a fejünkhöz, lélektelenül, mert nem ismeri a teológia tudományának kétszer kettőjét: a Szentírásból nem mazsolázgatunk. Tudniillik a Bibliából még az a két szó is kiolvasható, hogy nincs Isten, csak éppen előtte a zsoltáros hozzát eszi: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” Tordai Bence nem érti az idők szavát, ott ragadt a XX. században, totálisan félreérti az egészet. De legyen neki hite, vagyis ateista meggyőződése szerint, mert a keresztyén kultúra kereteibe még ez is belefér: a hitünk vagy éppen ateista meggyőződésünk szabad megvallása és vállalása; egymás tisztelete és elfogadása; a belső és külső szabadság biztosítása; a szociális elkötelezettség intézményesített lehetősége; a nők és férfiak egyenjogúsága; a szaba dság és felelősség egyensúlyának valósága; két évezred kulturális, szellemi, tudományos, társadalmi, politikai és gazdasági értékrendje, teljesítménye és intézményrendszerei - mindez így együtt a keresztény kultúra. Mi ezt a keresztény kultúrát szeretnénk nemcsak megőrizni, nem pusztán büszkén vállalni, hanem történelmi felelősségünknek eleget téve meg is védeni minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközzel. Mert ez a keresztény kultúra olyan kipróbált múltbeli értékeket, szellemi, lelki, anyagi erőforrás okat jelent számunkra, amely garancia a megmaradásra és remény a jövendőre nézve. Mi ezért támogatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az alkotmánymódosítást, és kérjük, hogy mindenki csatlakozzon hozzánk. Köszönöm, hogy me ghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szászfalvi László képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalásra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol a kormány nevében. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a s zó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! „Isten, áldd meg a magyart” - így kezdődik a Himnuszunk. Minden ünnepségen, lehet az nemzeti ünnep, valaminek a kezdete vagy valaminek a vége, évnyitó, évzáró, sokszor énekeltük és énekeljük el. Ez is mutatja azt,
