Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 17. kedd - 19. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
1282 Hollandiában és Olaszországban kell várni, és minden más európai ország Magyarország mögött van, de csípőprotézisben vagy térdprotézisben a 8. vagy a 9. legjobb helyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagyunk az európai összesítésben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjából „Miért a bankok oldalára áll a kormány?” címmel Volner János képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy minden bizonnyal értesültek róla, Horvátországban történelmi áttörésre került sor a devizahitelek rendezés ével kapcsolatban. A horvát legfelsőbb bíróság megsemmisítette a svájcifrankalapú devizahitelekről szóló hitelszerződéseket több ok miatt is. Az első és legfontosabb okok egyike az volt, hogy nem tájékoztatták a bankok megfelelően az ügyfeleiket a devizah itelek kockázatairól. Kérdezem én, hogy Magyarországon nem lett volnae szükség arra, hogy horvát mintára fellépjen a kormány az elmúlt nyolc évben pont ennek a pontnak a kapcsán. Nagyon sokszor szakképzetlen hitelügyintézők közvetítettek devizahiteleket a z embereknek, akik egyébként nem rosszindulatból, hanem pont a szakképzetlenségük okán maguk sem voltak tisztában azzal, hogy pontosan milyen kockázatokat közvetítenek az ügyfeleiknek. Először is azt meg kell állapítani, hogy egy ilyen hiteltípus, mint ami t Magyarországon devizahitelezés néven folytattak, alkalmatlan arra, hogy tartós, hosszú távú, akár 20 éves hitelszerződéseket is kössenek ezzel. Tartós, hiszen 20 éven keresztül nagyon nagy mértékben megváltozhat a devizák egymáshoz történő mérésekor az á rfolyam, nagyon nagy mértékben megváltozhatnak a törlesztőrészletek, és nagyon sokszor - amiről egyáltalán nem ejtettek szót a bankok, és egyébként sajnos a magyar közbeszéd is ritkán beszél erről, a horvátok azonban kitértek erre - egyoldalúan változtattá k meg a bankok a kamatokat. Évekkel korábban még itt az Országgyűlésben többször is elmondtuk azt, hogy összevetettük az egy időpontban felvett svájcifrankalapú hitelek kamatát Lengyelországban és Magyarországon. Magyarorszá gon azt lehetett látni, hogy a hiteladósok nemritkán kétszer, háromszor annyi kamatot voltak kénytelenek kifizetni az elmúlt években, mint amennyit egy lengyel devizaadós. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, 3 százalék körüli svájci frankkal, 3 sz ázalék körüli kamatlábbal számolhattak svájcifrankhitelek esetén a devizaadósok, aztán ez később, a válság éveiben felment akár 910 százalékra vagy 10 százalék fölé is, ezt a jelentős kamatváltozást az ügyfelek nem tudták lekövetni. Sokak egyébként képes ek lettek volna még arra is, hogy az akár másfélszeresére megemelkedett árfolyamváltozásból adódó terheket viseljék, arra már nem voltak képesek, hogy azt a kamatváltozást, amit a kormány gátlástalanul engedett a bankoknak áthárítani szerencsétlen devizaad ós ügyfeleikre, azt elviseljék. Na, nézzük meg azt is egyébként, hogy hogyan kezelte aztán később a kormány ezt a devizahiteles problémát: bevezette az árfolyamgát intézményét. Mit is jelentett ez? Öt évig a különbözet egy elkülönített számlán kamatozott. Nem tűnt el az összeg, hanem kamatozott, tovább terhelve a devizaadósokat. Nem kis részben egyébként ennek köszönhetjük, hogy gyakorlatilag egy évtizeddel a devizahiteles probléma kirobbanása után még mindig égető probléma ez Magyarországon. Aztán itt volt a végtörlesztés intézménye. Érdekes módon nem pont a legrászorultabb rétegeken segített ezzel sem a kormány, nem őket segítette meg, hanem pont azokat a bankokat, pont azokat a gazdag ügyfeleket, akiknek egyébként egyáltalán semmilyen problémát nem jelent ett a hitelek törlesztőrészleteinek kifizetése.
