Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 16. hétfő - 18. szám - Döntés napirend módosításáról - Az ülés napirendjének elfogadása - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1181 magam is le fogok , de el kell hogy mondjam, hogy az oktatás tekintetében az a 15 milliárdos különbség, amit támogatás formájában most látszólag növekményként igyekeznek odaítélni, még az inflációs szintet sem éri el, tehát mé g az infláció mértékével sem növelik az idecsoportosítandó forrásokat, az egészségügy tekintetében pedig mindenféle szerkezetváltásnak a nyomát is hiányoljuk. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ezen költségvetési tervezet legnagyobb vesztesei egyértelműen a fiata lok, egyértelműen a magyar jövő, és ha mélyebbre ásunk a költségvetés tervezetébe, akkor bizony azt látjuk, hogy ez a kormány leginkább a Magyarországon megtalálható, fellelhető lakhatási válság, lakhatási szegénység tekintetében mulasztja el kezelni a kez elnivalót. Hiszen, államtitkár úr, nézzünk csak arra, hogy az önök sikertermékéről, amit lakhatási csodaként adnak el, ugye, a CSOKról - amit magam is támogatok, bár egy sokkal inkább kiterjesztett feltételrendszer mellett támogatnám még jobban - lényegéb en épp most, a napokban derült ki, hogy ingatlanonként akár milliós mértékű árnövekménnyel is járhat, hiszen a kedvezményes lakásáfa kivezetése, amit ez a kormány helyesen bevezetett, de most helytelen módon kivezetni szándékozik, olyan lecsapódással jár e zen a piacon, ami két, egyértelműen negatív irányba vezethet: vagy az ingatlanárak növekedése felémutathat, vagy pedig ahhoz, hogy a kivitelezők egyszerűen kispórolják a minőségi alapanyagot a felépítendő ingatlanokból, az újonnan kiadott építési engedélye k számán pedig már jövőre látszani fog a kedvezményes lakásáfa kivezetése. Egyértelmű lenne tehát, hogy nemcsak az új építésű lakásokra kellene megtartani már ezen költségvetési tervezetbe is beépítve ezt a kedvezményes áfakulcsot, hanem bizony ki kellene ezt terjeszteni akár még a lakásfelújításokra is, egyáltalán nem az ördögtől való ez. Hogyha Magyarországon komolyan gondolják azt, hogy a lakhatási válságot, szegénységet leküzdik, akkor ez bizony egy szükséges lépés lenne. Mondhatnák azt, hogy a CSOKkal elintézik a lakhatási problémakört, de azt látjuk, hogy a bérlakásfronton úgyszintén elvérzik ez a kormányzat, hiszen ebben a költségvetési koncepcióban a bérlakásprogram nyomai egyszerűen nem lelhetők fel. Nagyon örülök annak, hogy az itt ülő államtitkár nem jött elő azzal az érvvel, amivel kollégái korábban igen, miszerint a Nemzeti Eszközkezelőt tekintették Magyarország legnagyobb bérlakásprogramjának, hiszen volt olyan kormánypárti államtitkár, aki nem átallotta állami hátterű bérlakásprogramnak nevezn i azt a szisztémát, amelynek értelmében magyar emberektől elveszik az ingatlantulajdonukat, visszabérelhetik azt az ingatlant, hozzáteszem, egy ablakperiódust építettek a rendszerbe, itt egy ötéves terminust követően már vissza sem vásárolhatják az érintet tek a lakásukat. Most fognak ezek az öt évek lejárni, államtitkár úr, és bár a reálbérek tekintetében önök némi statisztikai növekményt ki tudnak mutatni, és én ennek örülök, hangsúlyozom, hogy én ennek örülök, nem vagyok ellendrukker, de azért azt el kell mondjam, hogy egy ötéves időtartam alatt azért elvárnék önöktől egy kimutatást arról, hogy hányan tudták a Nemzeti Eszközkezelő ügyfelei közül visszavásárolni a saját ingatlanjukat, államtitkár úr. Nincs ilyen kimutatásuk, vagy ha van, akkor nem büszkélke dnek vele, mert elképesztően alacsony azok száma, akik ki tudtak kecmeregni ebből a bajból. És hogy miért beszélek én statisztikai bűvészkedésről, azt is megosztom önnel. Ennek az oka az, amit a kafetériarendszerrel terveznek. Elképesztő, brutális beavatk ozás ez piacgazdasági folyamatokba, nem tudom támogatni semmilyen formában, az indoklását különösen nem, és el is mondom, hogy szerintem ki áll mögötte, és nagyon remélem, hogy meg tudnak ebben cáfolni. Eddig a reálbérek növekménye tekintetében azért kimut atható volt egy igen pozitív számsor, viszont a jelenlegi gazdasági hatások alapján ez a jövőben várható módon nem folytatódik. Mit csinál a kormányzat? Beszűkíti a kafetérialehetőségeket, tulajdonképpen rákényszeríti a munkáltatókat arra, hogy üljenek le a munkavállalókkal, és egy új megegyezés formájában építsék be az alapbérbe azt, ami eddig a kafetériának a része volt. Mi a végeredménye statisztikailag? Az alapbérek mérhető növekménye, mert, államtitkár úr, az önök eddigi statisztikáiban nem szerepeltek kafetériaelemek, legalábbis döntő többségükben nem szerepeltek, most tehát ezzel az egyszerű technikai trükkel el
