Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 16. hétfő - 18. szám - Döntés napirend módosításáról - Az ülés napirendjének elfogadása - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1182 tudják érni azt, hogy alapbérnövekmény lesz kimutatható, miközben a munkavállaló egyetlen árva fillérrel sem járt jobban. (Szilágyi György: Ú gy van!) Elképesztőnek tartom tehát, hogy a következő évek magyarországi állítólagos bérnövekménye erről fog szólni, ez áll majd a hátterében, hiszen kipörgő uniós forrásokra már nem számíthatnak, a belső gazdaság beindulni látszott, de aztán valahogy mégs em sikerült megértetnünk egymással azt, hogy egy magyar bérlakásprogram hazai kivitelezőkkel, hazai beszállítókkal, hazai alapanyagokkal elképesztő multiplikátorhatást generálva pörgetni tudná a hazai gazdaságot, de nem tudtunk eljutni odáig, hogy megértes sük önökkel, hogy erre rendelkezésre állnak a költségvetési források ebben a tervezetben is, és ezeket a forrásokat el kéne ide különíteni. Mit kaptunk válasz gyanánt? CSOK - mindig ez volt a válasz, hogy ott a CSOK. A másik elképesztő állításuk, hogy a ma gyar emberek önök szerint saját tulajdonú ingatlant szeretnének inkább szerezni, mint bérlakásban lakni. (Banai Péter Benő bólogat.) Ez így van, ki az az ember, vagy ki az a normális ember a földön, aki ne saját tulajdonra törekedne, mondjuk, egy bérleménn yel szemben? Csak, államtitkár úr, ott van a 90 százalék Magyarországa, a tipikus magyar élethelyzetek 90 százaléka, ahol nem fér bele az, hogy új építésű vagy saját tulajdonú ingatlant szerezzenek az érintettek, hanem bizony az férne bele, hogy egy megfiz ethető árú bérleményben elkezdjék az életüket Budapesten vagy egy nagyvárosban. Mivel találkoznak, amire szintén nem válaszol a költségvetés tervezete? 130, illetve 150 ezer forintos albérleti díjjal, plusz rezsi. Erre megint csak nincs válaszuk, még az Ai rbnbszabályozásra sem. Már megmutatták az Uber tekintetében, hogy a sharing economyval kapcsolatban milyen a hozzáállásuk, és új típusú, XXI. századi gazdasági vívmányokat hogyan tudnak, illetve nem tudnak kezelni. Én nagyon remélem, hogy legalább az Airb nb tekintetében végre elmozdulnak, tárgyalóasztalhoz ülnek a felekkel, egy politikai bunkósbot, a tiltás eszköze helyett eljutnak oda, hogy ezeket a létező gazdasági folyamatokat igyekezzenek kanalizálni valamifajta, a nemzetgazdaság számára vállalható irá nyba. Lehet ez egyébként egy helyiségenként kivetett, átalánytípusú adó, ami után a hatósági vegzatúra nem fenyegeti az érintetteket. A legrosszabb, amit csinálnak, hogy nem avatkoznak be semmilyen útonmódon, és jelen pillanatban ez folyik. (15.40) Budap esten, csak a fővárosban az Airbnbn és különböző közösségi megosztó oldalakon keresztül - idézőjelben - „forgalmazott” szálláshelyek száma lassan eléri a szállodai szálláshelyek számát. Tehát egy nagyon is komoly, nagyon is mérhető gazdasági szektorról va n szó. Engem elképeszt az, hogy egy ilyen felhatalmazottsággal bíró kormány a költségvetési tervezetében nem válaszol erre a kérdésre, nincsenek korszerű válaszai. Számtalanszor említettük a 27 százalékos áfa kérdését. Ezt államtitkár úr vélhetően legalább annyira unja, mint én, hiszen annyiszor bokszoltunk már ezen a kérdésen, hogy össze sem tudnám számolni. De a 27 százalékos áfa tekintetében is vannak különböző sávok. Egyrészt, hogy a gyermeknevelési cikkek árára még mindig ez az elképesztő, brutálisan m agas tartam rakódik, ez tarthatatlan. Egy olyan országban, amely demográfiai fordulatról álmodik - és a Jobbik frakciója 2010 óta azért küzd, hogy ez létrejöjjön , tarthatatlan a gyermeknevelési cikkek áfatartamának (sic!) 27 százaléka. Ha megnézik ezt a költségvetési tervezetet, előttem ül Hegedűs Enikő képviselőtársnőm, aki kimutatta, hogy hol van az a 600700 milliárd forint, amely könnyedén mozgatható ezen papírcsomagban, hiszen vagy teljesen homályos, vagy teljes mértékben értelmetlen célokra került e lkülönítésre, és nemcsak a kormányzati piramisépítésekre gondolok itt, hanem egész egyszerűen olyan minisztériumoknál fellelhető tartalékokra, alapokra, amelyeknek a szerepét, funkcióját innen nem lehet látni. Felhozhatnám természetesen az Országvédelmi Al apot is és a „rendkívüli kormányzati intézkedések” előirányzatát. Azt is látjuk, hogy itt egy olyan biankó csekket kér a kormányzat, amiről majd kormányhatározatokban dönt, pedig nem lenne fizikai akadálya, hogy összehívja a parlamentet, és a maga menetébe n döntsön ezen tíz- és százmilliárdokról. Államtitkár úr, nem
