Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz)
1059 Most soron következik a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Hende Csaba és Bajkai István fideszes képviselőtársaink által benyú jtott előterjesztés T/711. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető. Most megadom a szót Bajkai István úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz) , a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül választotta Bibó István az államhatalmak elválasztásának szellemtörténelmi elemzését akadémiai székfoglalójául 1947ben. Bibó István hitvall ása szerint az államelmélet az állami működés örök kérdése, a hatalommegosztás elveinek gyakorlati érvényesülése, illetve az, hogy hogyan hatja át az állami működést az erkölcsiség és a szolgálat tudatossága. Mint ismeretes, a magyar jogrendszer legközeleb b a német, osztrák jogrendszerhez áll a kontinentális jog részeként, és ott a szolgálat tudatosságának egy önálló fogalmat is alkottak, németül Servicebewusstsein, amely sajnálatos elvet a szocializmus hosszú, véres évtizedei szinte teljesen kiirtottak a m agyar közjogi gondolkodásból és a közigazgatás gyakorlatából. A Csokonai, Batsányi, Berzsenyi, Kölcsey által is tisztelt, egyébként utazásai során Magyarországon is megfordult Montesquieu hatalommegosztási elmélete, amelyet 1748ban A törvények szelleme cí mű művében fejtett ki, valójában a Cicero által a tudományos értekezés apostolaként tisztelt, előadásmódját flumen orationis aureum, azaz arany folyamnak nevezett Arisztotelész dogmáján, az úgynevezett arisztotelészi államformatanon alapult, és amely gondo lati kört Arisztotelész még Nagy Sándor tanításának időszakában, Jézus születése előtt több mint három évszázaddal kezdte el megfogalmazni, és végső formáját pedig a Politika című művében, annak IV. könyvében, 14. fejezetében fejtett ki, amelyet szó szerin t idézek - egy több mint kétezer éves elméletről van szó: „Minden államszervezetnek három tényezője van, s e három tényező szempontjából kell a komoly törvényhozónak megállapítani, hogy mindegyik államformának mi van javára. Ezeknek egyike az államügyekrő l tanácskozó szerv, a második a vezető tisztviselői kar, a harmadik pedig az igazságszolgáltató testület.” Már több mint kétezer éve tehát a hatalommegosztás, azaz a hatalmat hatalommal kell korlátozni, az állam helyes működésének egyik fontos alapelve és ismérve. A fenti évezredes alapelvek alapján a jogállamiság alkotmányos elvének fontos tartalmi követelménye tehát, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységet kizárólag állami bíróságok gyakorolják. Ezt a tilalmat hordozza, hogy az igazságszolgáltatást nem gyakorolhatják bíróságon kívüli egyéb állami szervek, társadalmi szervezetek e célra létesített szervei, például szakmai bizottságok vagy magánszemélyek. Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvét az Alaptörvény 25. cikkének (1) bekezdése alkotmány i szabályként szögezi le. Az Alaptörvény kimondja, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, tovább konkretizálja, hogy mely ügyekben van helye bírósági út igénybevételének, és engedjék meg, hogy ebben a körben szóljak a bírói függetle nség alapelvéről is. A bírói függetlenség fogalmát két tartalommal szoktuk használni: egyrészről a bírói függetlenség alatt a bírói ítélet függetlenségét értjük, amikor a bíró a törvénynek alárendelve köteles eljárni, de az ügy elbírálása során és a jogsza bályok alkalmazásakor legjobb meggyőződését követni, mondhatni: minden befolyástól mentesen. Másrészről tágabb értelemben véve a bírói függetlenség alatt a bírósági szervezetrendszer függetlenségét értjük, ez alapján határozhatjuk meg a bíróságok helyét a hatalommegosztás rendszerében, valamint rendezi más alkotmányos szervhez, elsősorban az Országgyűléshez, a köztársasági elnökhöz és a kormányhoz való viszonyát.
