Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1048 DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy nemzetpolitikáról van szó, én arra számítottam, hogy egy konstruktív párbeszéd következik majd az Országgyűlésben erről a kérdésről, hiszen éppen a kormány és a kormánypárti képviselők azok, akik mindig hangsúlyozzák, hogy a nemzetpolitika terén olyan hangvételt kell megütni és úgy is eljárni, hogy egy közös nyelvet tudjunk beszélni, és egy nemzetpolitikai minimumot, egy nemzeti minimumot e téren meg tudjunk határozni. Hát, sajnálattal tapasztalom ismét, a nemzeti összetartozás napja után, hogy megint csak a kormánypárti képviselők azok, akik felrúgják ezt, a mi egyébként egy fontos szempont lenne és egy fontos egység lenne, hogy erről a kérdésről tényleg úgy tudjunk beszélni, hogy félretesszük a pártpolitikai szempontokat. Úgy tapasztaltam, hogy ebben a vitában nem az államtitkár urat terheli a felelősség. Pot ápi államtitkár úr felszólalásában az elmondottakkal nyilván a megfelelő kritikai tartalom mellett egyet tudunk érteni. Rendkívül fontosnak tartjuk ezeket a nemzetpolitikai célokat és a felsorolt eredményeket is. Nyilván a tekintetben, hogy egy egységes re ndszer kialakult, mi úgy tapasztaljuk, hogy a Jobbik és az MSZP kritikái is megalapozottak. Én is el fogom mondani ezzel kapcsolatban a kritikámat. (17.00) De összességében azt gondolom, államtitkár úr felvezetése mindenképpen alkalmas volt arra, hogy eg y konstruktív vitát elindítson. Sajnálom, hogy Zsigmond Barna Pál képviselő úr pártok nevének felsorolásával kezdte hozzászólását, és rögtön egy pártpolitikai vitát kezdett. Nagyon károsnak tartom, a nemzetpolitika kérdésében egyre kevésbé sikerül eljutnun k oda, hogy egy nemzeti egység kialakuljon, és az anyaországi pártok, egy bizonyos ellenzéki pártot leszámítva, egységesen tudjanak ebben a kérdésben fellépni. Nagyon sokszor bebizonyosodott egyébként, hogy egységes fellépésre van szükség ahhoz, hogy konkr ét eredményeket el tudjunk érni. Én magam is ezt tapasztaltam egyébként, amíg Brüsszelben politikai feladatot láttam el, hogy bizony volt olyan, hogy LMPs javaslatra valamennyi magyar politikai erő és nemzetközi szinten szövetségeseink, barátaink segítség e is kellett ahhoz, hogy fontos eredményeket elérjünk. Például nem olyan régen volt, múlt évben a keleti partnerség csúcstalálkozója, és ilyen módon sikerült ennek a csúcstalálkozónak a záródokumentumába belefoglaltatni azt a nagyon fontos elvárást a csúcs találkozón részt vevő állam- és kormányfők részéről, hogy az Európai Unió felé igyekvő partnerországoknak bizony el kell fogadni a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatáshoz való jogát, ami rendkívül fontos jog és rendkívül fontos európai uniós ért ékhez kapcsolódik. Sajnos olyan államok, amelyek szeretnének az Európai Unióhoz közeledni, nem mindig tartják ezt tiszteletben. Egyébként hozzá kell tenni, hogy ez a fajta egység, hogy itt, az anyaországi politikában mindenképpen egységesen lépjünk föl, en nek fontosságát aláhúzza az is, hogy sajnos a szomszédos országokban, európai uniós tagországokban is nagyon sok olyan elvet nem tartanak be, nagyon sok olyan értéket nem követnek, amelyek az Európai Unió alapértékei. Ilyen módon sajnos a határon túl élő m agyarság sok tekintetben nem tudta érvényesíteni jogos elvárásait, jogait nem tudták biztosítani. Sajnos, az elmúlt időszakban is rengeteg olyan támadást látok, ami kifejezetten jogsértő. Ugye, említették már talán képviselőtársaim is, a Kárpátalján, amit megfigyelhetünk, az ukrán oktatási törvény és a nyelvtörvény. Tehát rendkívül fontos lenne, hogy ebben a kérdésben éppen a kormánypárti képviselők legyenek azok, akik tényleg mellőzik a pártpolitikát és ezt a méltatlan hozzáállást. Összességében a kérdés k apcsán úgy vélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim jogos problémákat fogalmaztak meg. Mi is azt tudjuk mondani, hogy annak ellenére, hogy fontos törekvésnek tartjuk az alap működtetését, illetve örvendetesnek tartjuk, hogy a jövő évi költségvetésben is láts zik, hogy növekszenek a források ezekre a rendkívül fontos feladatokra, bizonybizony az egységesnek mondható rendszeren belül komoly problémákat tapasztalunk. Éppen az átláthatóság, talán Zsigmond
