Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - A szociális hozzájárulási adó csökkentéséről és a kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
944 időből, hogy ez a korosztály szüljön. Azért fontos ez a szám, a ’77, mert ’77 után drasztikusan csökkent Magyarországon a gyermekszületésszám, és innentől fogva drasztikusan csökkent a szülőképes kor ú nők száma. És arról is beszélni kell, hogy ma a szülőképes korú nők nagyonnagyon magas százaléka, ez a 10 százalékot eléri, külföldön van, és minden hatodik magyar gyermek nem Magyarországon születik meg, hanem külföldön. Ehhez képest, amikor önök arról beszélnek, hogy önálló indítványként benyújtanak egy újabb adócsökkentést, akkor nem arról beszélünk, hogy hogyan lehetne a munkavállalók terhét csökkenteni. Persze, azzal egyet lehet érteni, hogy Magyarországon csökkentsük a kisvállalkozók, magyar vállal kozók terhét, mert szükség van rá, hogy munkahelyeket tudjanak létrehozni, de emellett arról is nagyon fontos lenne beszélnünk, hogy a munkavállalók terhét hogyan tudjuk csökkenteni, hogyan lehetne a munkavállalókat jobban védeni. Itt akkor majd képviselőt ársam biztosan fog beszélni a munka törvénykönyvéről, mert itt akkor arról is beszélhetünk, és nagyon komolyan beszélni kell. Mondjuk, csak egyetlenegy számot mondanék el: a munkabért terhelő adókat és járulékokat a garantált bérminimumra, a 161 ezer forin tra vetítve. A bruttó, mondom, a bruttó 161 ezer forintból 107 065 forintot visz haza a munkavállaló, mert az a fontos, amit ő hazavisz, és amiből meg akar élni vagy megpróbál megélni. Ennek a munkaadói kötelezettsége 37 835 forint, a munkavállalóé 53 935 forint. Érti, államtitkár úr? A munkavállalói 53 935 forint, a munkaadói 37 835. Ez együtt 91 770 forint, amit önök államként beszednek, ami meg a munkavállaló zsebében marad, 107 065 forint. Azt gondolom, hogy nagyon jól jelzi, hogy mekkora irányba tolódi k el a munkavállalók felé. Azt mondhatjuk, hogy 2018ban a munkavállaló adóterhe 21 százalékról 33,5 százalékra tolódik, ami egy 50 százalékos terhet jelent a munkáltatóval szemben. Azt gondolom, ez nagyon nincs rendben. Szeretnénk már olyan indítványokat is látni, ahol önök arról beszélnek, és azt gondoljuk, azt próbálnák megoldani, hogyan biztosítanak tisztességes megélhetést, tisztességes fizetést az embereknek, hogyan tudják azt az ígéretüket még az elkövetkező pár hónapban megpróbálni betartani, hogy ö nök 1 millió piaci alapú munkahelyet hoznak létre; nem közmunkát, államtitkár úr, nem közmunkát, piaci alapú munkahelyet. És hogyan próbálják azt megoldani, legalább törekednének rá, hogy valahogyan tényleg haza kellene csábítani abból a jó néhány százezer külföldre ment munkavállalóból legalább pár százezret, hogy az a fajta munkaerőhiány megoldódjon Magyarországon, amit most már Orbán Viktor legalább néhanapján kiejt a száján? Igaz, önök ezt nem fogják elismerni. És persze azt várnám, hogy olyan indítvány okat tesznek, olyan módosításokat, amik azt a problémát is megoldják, hogy az a fajta fizetéskülönbség, ami kialakult bizonyos régiók és megyék között, ezt oldanák meg, hogy ne történjen az meg, hogy feleannyit keres egy KeletMagyarországon élő ember ugya nazért a munkáért, mint amit, mondjuk, Budapesten kap. Úgyhogy, ha azt látjuk majd, hogy egyszer ezzel is foglalkoznak, akkor nagyon szívesen tudjuk azt a fajta törvényt támogatni, ezt nem tudjuk, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. ) ELNÖK : Köszönöm szépen. A Jobbik vezérszónoka következik most. Z. Kárpát Dániel képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel évek óta harsogjuk a járulékcsökkent és szükségességét, nagyon furcsa lenne, ha a Jobbik a hasonló irányú indítványokat nem támogatná. Ugyanakkor meg kell mondjuk, kozmetikai jellegű az a csomag, ami előttünk van, hiszen a piaci jelzések alapján legalább egy átfogó, 10 százalékpontos és jobb esetben egy lépésben végrehajtott csökkentésre tudnának a piaci szereplők igazán pozitívan reagálni. Hiszen gondoljunk csak bele, ha a felszabaduló forrásokból, mondjuk, beruházásokat kívánunk eszközölni, eszközöltetni, nyilvánvaló módon egy nagyobb méretű társaságnál, egy nagyobb méretű közepes vállalkozásnál vagy nagyvállalkozásnál,
