Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 18. szerda (248. szám) - A szociális hozzájárulási adó csökkentéséről és a kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
945 adott esetben egy multicég érdekeltségénél felszabadul annyi forrás, amiből érdemi beruházásokat lehet keresztülvinni, egy mikro- vagy kisvállalkozásnál egyáltalán nem. Tehát egy sokkal rugalmasabb rendszerben nagyobb mértékű csökkentéssel lehetne, kellene élni. Tehát piaci szempontból ez a kozmetikai jellegű, bár jó irányú, mondhatjuk úgy, hogy aranyos gesztus mindenképp támogatandó, de biztos, hogy piaci hatását tekintve elha nyagolható ahhoz képest, ami kellene, és ami beleférne a költségvetési mozgástérbe. Az indítvány egyik hibája, hogy egyáltalán nem tartalmaz számokat azt illetően, hogy mekkora költségvetési vonzata lesz mindennek. Tállai államtitkár úr már gazdagított ben nünket annyival, hogy mondott számokat. Elismerésem érte, mert általában fideszes államtitkárok nem szoktak ilyeneket mondani. Most ez végre megtörtént. Látjuk, hogy a félszázalékos engedmény egy 40 milliárdos skálán mozog az előrejelzések szerint, hiszen nyilván ezt azért nem lehet forintra pontosan megbecsülni. Összességében egy 200 milliárdnyi engedményt kívánnának a munkaadók, munkáltatók irányába ezzel szavatolni. Itt adódik a kérdés, hogy a magyar vállalkozások felé ebből mennyi fog lecsapódni. Tehát a magyar kis és középes méretű, adott esetben mikrocégek felé mi lesz az a hatás, ami mérhetővé válik. És hát láthatjuk, hogy mikrohatásokról beszélünk ebben az esetben is. Az ugyanis, ami a munkaerőfronton előállt, tehát az elképesztő munkaerőhiánynak a k öltségei a sokszorosát teszik ki annak a kozmetikai jellegű engedménynek, ami bár támogatandó, és ami előttünk fekszik, de mégiscsak elhanyagolható a negatív gazdasági hatásokhoz képest. Ettől várni pedig a foglalkoztatás bővülését, álláspontunk szerint dő reség lenne. Az utóbbi években a Fidesz jellemzően a statisztikai adatok kozmetikázásával és hamisításával tudta azt a látszatot fenntartani, hogy Magyarországon aktív munkahelyek tömege jön létre. A helyzet ugyanis ezzel szemben az, hogy még azok a szocia listák, akiknek a gazdasági teljesítményéről az én véleményem igenigen lesújtó, még ők sem számolták bele például a diákmunkásokat abba a körbe, akik aktív dolgozónak számítanak, aktív adófizetőnek Magyarországon. Ugyanily módon közmunkafronton van olyan dolgozó, aki adott esetben csak néhány órányi munkát vállal hetente, viszont a statisztika beszámítja a teljes körben, teljes mértékben dolgozók közé. Tehát azok közé, akik után mérhető adóbevétele lesz ennek az országnak. És ha még hozzáadjuk ehhez azt is , hogy bizony több tízezer külföldön dolgozó magyar ember benne van a magyarországi statisztikában, ezeket összeadogatjuk, akkor azt látjuk, hogy majdnem félmilliós az a különbözet, akik bár munkavállalóként jelennek meg, adófizetésük szempontjából mégsem mérhetően egy lapon azokkal, akik 8 órás klasszikus munkahelyen, a klasszikus körülmények között vállalnak feladatokat, és vállalnak nagyon komoly nehézségeket. (14.10) Tehát nekem sokkal jobban tetszett volna az, amikor itt ellenzéki képviselőtársam felho zta a demográfiai, népesedési viszonyokat, ha a fideszes képviselőtársunk nem azt nyögte volna be rögtön, hogy „rosszul tudja”, mert nem tudja rosszul az ellenzéki képviselő. Igenis, a demográfiai kérdéskör a legsúlyosabb, és ebben meg kell őt védenem. Nek ünk itt őszinte vitákat kéne arról folytatnunk, hogy ezt a demográfiai télt, telet, katasztrófát hogy tudjuk elhárítani, hiszen egyértelműen látható, hogy már a mostani munkaerőhiányos helyzetben is nehezen pöfög az a bizonyos gazdaság. Mi lesz itt akkor, ha az aktív korosztályok még nagyobb hányada, még nagyobb aránya hagyja el ezt az országot? Már most az egészségügyi szakdolgozók tekintetében, amikor ügyeleteket alig tudnak ellátni, különböző kft.kkel, vetésforgóban, rotációs rendszerben dolgoztatnak nő véreket, látszik, hogy ez a rendszer recsegropog. Tehát a mi feladatunk egyértelműen az lenne, hogy őszintén szembesüljünk ezzel a helyzettel. Teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselő veti fel, és kormányokon átívelő módon megoldásokat találjunk, mondjuk, egy lakhatási programot, mondjuk, olyan ösztönzőket, amelyek által könnyebben maradnak magyar emberek Magyarországon, és vállalnak itt feladatot. Hozzáteszem, a Jobbik béruniós kezdeményezése is ezt célozza meg. Nemhogy nem akarna átad ni jogköröket Brüsszelnek, hanem erősítené Magyarországot Brüsszellel szemben azáltal, hogy minél
