Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 11. hétfő (265. szám) - Egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2764 új képzési igények közvetlenebb és gyorsabb érvényesülését kívánja lehetővé tenni. Mindezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek támogatni a jelen törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszö nöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az államtitkár urat, hogy az előterjesztők képviseletében kíváne szólni. (Jelzésre:) Zárszót kíván mondani majd államtitkár úr, igen. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Kulturális bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Kérdezem az államtitkár urat, kíváne felszólalni. (Cseresnyés Péter jelzésére: ) Igen. Öné a szó, államtitkár úr. CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy az egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját sikerült előremutató szakmai felvetésekkel, összességében támogató közegben eredményesen lefolytatni. Az általános vitában elhangzott hozzászólások azt mutatják, hogy a szakképzés és a felnőt tképzés rendszerének színvonalas és hatékony működtetését, fejlesztését mindannyian felelősen gondolva kiemelten fontos, közös feladatunknak tekintjük. A vita során kifejtett álláspontok is arra utaltak, hogy lényegében egyetértés van a jelen törvényjavasl atban megcélzott fejlesztési irányokban, a szakképzés intézményrendszere rugalmasságának növelésében és egyáltalán a szakképzés rendszerében, a vállalati gyakorlati képzésben történő részvétel lehetőségeinek kiszélesítésében, a gazdaság és a képzési rendsz er kapcsolatának erősítésében, még ha a megvalósítás lehetséges módozatait esetenként különbözőnek is látjuk. Fény derült arra is, hogy pártállástól függetlenül alapvető fontosságúnak tartjuk a gyakorlati képzések valós munkaerőpiaci körülmények közötti me gvalósítását, valamint a várható jövőbeni munkaerőpiaci igények megjelenítését. Ez utóbbi esetben hangsúlyosan számítunk az ágazati készségtanácsok e törvényjavaslat szerinti új, fontos szerepére. A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a szakképzés és a fel nőttképzés rendszerének jobbítására irányuló törekvéseket, célokat a hozzászólók lényegében megértették. A javaslatok pozitív, előremutató céljait számomra mi sem mutatta jobban, mint hogy azokkal összefüggő konkrét kifogások nem érkeztek, a felmerülő észr evételek inkább a kapcsolódó területek, témakörök széles körét érintették. A törvényjavaslat tartalmának támogatottságát jelezte továbbá az is, hogy a törvényjavaslatot tárgyaló Kulturális Bizottság részletes vitát lezáró javaslatai az eredeti javaslatokat megerősítő, azok megvalósulását segítő és szinte kivétel nélkül technikai, nyelvhelyességi pontosításokat tartalmaztak csak. A beérkezett képviselői módosító indítványt is figyelembe vettük a törvényjavaslatban, ezáltal a jogszabály pontosabbá, közérthető bbé vált. A szakmai vitában felmerülő témakörök közül összefoglalásjelleggel néhányra kitérnék. A vita során ellenzéki részről többször is felmerült, hogy miért a gazdaság szolgálata, kiszolgálása kerül előtérbe, és miért nem a fiatalok és a társadalom ho sszú távú érdekei. Azt kell hogy mondjam, e felvetés valójában erőltetett számomra, mert a két szempont gyakorlatilag nem választható el egymástól, hiszen ha a szakképzési rendszer rugalmas harmóniában működik együtt a gazdaság rendszerével, segítve, kiszo lgálva annak működését, akkor az mindenképpen előnyös hatással van a szakképzésben részt vevő tanulókra is, biztosítja a gazdaság által elvárt tudás megszerzését, és ezzel elősegíti az életben való boldogulásukat. A gazdaságnak sem érdeke az egysíkúan képz ett, rugalmatlan munkaerő jelenléte, hiszen ilyen dolgozókkal ma már egyáltalán nem lehet hosszú távon helytállni a gyorsan változó piaci környezetben.
