Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
2646 március 26án. Most ez az összeg 6517 milliárd forint november 26ai adatok szerint, tehát államtitkár asszony meg tudja nézni. Ez az összeg, amire már megkötött támogatási szerződés van hatályban. Fél év alatt tehát mintegy 2300 milliárd forint újabb kötelezettségvállalást tett a kormány. A kifizetések összegét szintén tartalmazza a hivatalos honlap, tehát ezek az adatok mind onnan származnak, ami tavasszal 1792 milliárd forint volt, jelenleg a honlap adatai szerint 3269 milliárd forint. A kifizetett összeg szinte megduplázódott, de azt azonban a közzétett statisztikák nem tartalmazzák, hogy mennyi ebből az előleg formájában történő folyósítás, és mennyi az az összeg, ami a tényleges számlaalapú kifizetés. A különbségtétel azért fontos, mert az előlegek kifizetése esetén még nincs tényleges teljesítmény, még a kedvezményezettek nem kezdték meg a projekt megvalósítását. Ezzel szemben a számlaalap ú kifizetések esetén már a tényleges megvalósított projektre, illetve projektrészekre történik utólagos kifizetés. A rendszer zavaraira utal, hogy a honlapon közzétett statisztikák között a támogatói döntéssel megítélt támogatások összege alacsonyabb, mint a hatályos támogatási szerződéssel lekötött összeg. Logikusan azt gondolhatnánk, hogy az első lépés a támogatói döntés meghozatala. Majd ezt követi a döntésnek megfelelő tartalmú támogatási szerződés megkötése. Ezen gondolatmenet szerint a támogatási szer ződéssel lekötött összeg soha nem lehet magasabb, mint a támogató által megítélt összeg. A honlapon található adatok szerint a gazdaságfejlesztési GINOP esetében 351 milliárddal - közel 20 százalék , a közlekedésfejlesztés, IKOP esetén 123 milliárddal - m integy 11 százalék - haladja meg a támogatási szerződéssel lekötött összeg a támogatási döntéssel megítélt támogatási összeget. A közzétett adatok vagy nyilvánvalóan hibásak, vagy 473 millió forint esetében jogszabálysértő módon kötött támogatási szerződés t a kormány, amit az EU soha nem fog megtéríteni, hiába nyújt be ezen fejlesztésekről számlát Magyarország a Bizottság részére. Nyilvánvaló tehát, hogy a hatalmas számokkal való dobálózás csak szemfényvesztés, csak elterelés a lényegi problémákról, és a té nyleges eredményekről, legyenek azok pozitív vagy negatív eredmények, igyekszik a figyelmet másfelé fordítani a kormány. A fejlesztéspolitikában is dübörög a propaganda, amit a választásokra készülve a politikai küzdelmek területén láthatunk. De a fő külön bség a pártpolitika és a fejlesztéspolitika között, hogy a pártpolitikában a kormányok jönnekmennek, a mindenkori választói akaratnak megfelelően, ezzel szemben a fejlesztéspolitika évtizedekre határozza meg az ország és a benne élők sorsát. Ha a pártpoli tikában egyik kormány ügyetlenkedik és sikertelen, akkor a választók leváltják, és egy másikat szavaznak meg helyette. Ezzel szemben a fejlesztéspolitikában az ügyetlenkedésnek súlyos ára van. Az elmulasztott lehetőségek, az eltékozolt források az ország e gészének tartós leszakadását eredményezik. Ennek vagyunk most tanúi. A gazdasági növekedésünk elmarad a régiós versenytársak mögött. A magyarok elszegényednek, a társadalom több mint 63 százaléka él egyik hónapról a másikra, megtakarítások nélkül. Illetve soha nem látott mértékben hagyják el az országot, és válnak kényszerből gazdasági menekültté NyugatEurópa szerencsésebb országaiban. Ez tragikus, tisztelt képviselőtársaim! Áttekintve a támogatási rendszer egészének elmúlt közel négyéves történetén, meg k ell állapítsuk - a legkisebb túlzások nélkül , hogy a magyar fejlesztéspolitika áldozatul esett a kormányzati zsákmányszerzésnek, a mutyizásnak, és sajnálatos módon a korrupció kiteljesedésének terepe lett. Nem működő rendszereket látunk, széthulló intézm ényeket látunk, agyonterhelt vagy felkészületlen személyi állományt látunk, illetve azt látjuk, hogy a haverok pályázatai könnyen, gyorsan átsiklanak ezen a kaotikus rendszeren, míg az egyszerű magyar kkvk akár egy évet vagy többet is várnak egy döntésre. Mindehhez a kormánypropaganda csak azt harsogja, hogy minden forrást elosztottunk, minden pénzt elszórunk, és elvárja tőlünk és az országtól, hogy ehhez a dilettáns kontármunkához még jó képpel asszisztáljunk és tapsoljunk. Hogyan örülhetne bárki is annak , hogy az éppen regnáló kormány elherdálja a nemzet hétéves fejlesztési forrásait három év alatt, olyan célokra, amik csak a haverok érdekeit szolgálják, nem pedig a nemzet érdekét, nem az ország érdekét? Szomorú vagyok,
