Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 28. kedd (262. szám) - Egyes agrárszabályozási tárgyú törvényeknek az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénnyel összefüggő és más célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2397 lehetne, az, ami gondot okoz. Önök itt a törvény felvezetésében egyszerűsítésről beszélnek meg bürokráciacsökkentésről, miközben - Gőgös Zoltán képviselőtársam is hivatkozott rá - a jogorvoslattal való élés lehetőségét lekorlátozzák egy formany omtatványra. A legelső pontjában is az volt a lényeg, hogy egyegy beadványt annak tartalma szerint kell értelmezni. Most meg gyakorlatilag olyanra kötelezik a különböző szereplőit a társadalomnak, hogy alapos jogszabályismerettel sem biztos, hogy meg tudn ak ennek felelni. És pont azért emelem ki példaként az állattenyésztésről szóló törvényt, mert ahány fajtával foglalkozunk - legyenek azok juhfajcsoportok vagy lovak vagy marhák , minden esetben teljesen eltérő adminisztráció van az egyedi azonosításra. M inden esetben különkülön kell küszködni. A birkák esetében a fülszámokkal, ott, ha jön az instruktor, amikor ráér egyáltalán, ugye túlterheltek, meg tudjáke csinálni az egyedi azonosítást. Lovaknál a lóútlevelet kell külön kezelni, teljesen zavaros a ren dszere. A marháknál megint egy teljesen különálló rendszer van. Ha ilyennel foglalkozna valaki az FMben, akkor látná ennek a problémáját, hogy ez miért gond, milyen nehézséget okoz egy olyan gazdálkodónak, akinek, mondjuk, van mind a három fajtacsoportból valamilyen tenyésztési munkája, és képtelen megfelelni ezeknek az elvárásoknak, főleg, hogy ez külső szereplőktől is függ. Tehát a szarvasmarhák esetében a helyi állatorvosnak van érdemi lehetősége; hát, néha ott is kapacitásproblémákkal küszködnek. Nem b eszélve azokról a településekről, ahol nem közvetlenül elérhető olyan szolgáltatás, ahol ezt igénybe tudná venni. Bocsássanak meg, hogy nem sorrendben megyek, csak ugye erősen fogy az időm. A legnagyobb ilyen visszásságot megint a halgazdálkodásnál is láto m, ahol megint azt mondják, hogy egyszerű alkalmazkodás. Szó nincs erről! Hát önök megváltoztatják már megint a halgazdálkodás alapjait! Idáig arról volt szó, hogy egy ősi szakmát eltöröltek egy tollvonással. Ez volt az első érdemi intézkedésük. Ráadásul a z abból élőket, akik idáig abból éltek, ez több mint száz család, semmilyen kárpótlásban, elhelyezkedésben nem segítette az FM. Többször volt, hogy tüntetnek, mentek Nagy István államtitkár úrhoz is, meg mentek különböző helyekre, nem kaptak segítséget, ez a tény. Hiába mentek ezek a boldogtalanok Lázár Jánoshoz személyesen, hiába keresték az FMet, mindig csak annyira volt jó a szereplésük, hogy leszereljék őket, hogy ne legyen tüntetés. A magyar ember nem ehet most már a Tiszaparton vagy a Balaton partjá n őshonos halat a természetes vízből, mert nincs. Megszüntették ennek a lehetőségét, tehát semmilyen formában a természetes vízből gasztronómiai élményt nyújtó vendéglátási helyre nem kerülhet ilyen. Utána gyakorlatilag a baráti körnek - éppen nincs benn a jegyző úr , fideszes jegyzőnek odaadták monopolhelyzetben a halgazdálkodás összes feladatát, ez a Mohosz lett. A Mohosz nagyjából bekebelezte a magyar halgazdálkodást, egy civil szervezet teljes monopóliumot kapott, és gyakorlatilag diktál a minisztérium nak, hogy mit szeretne, és a horgászszervezeteknek és a haltermelőknek ezek után egyaránt. Európában gyakorlatilag egyedülálló az, hogy Magyarországon nincs, mindenütt máshol van online horgászjegyváltási lehetőség. Hát, Deutsch Tamás is adja vissza nyugod tan a megbízatását, ha az elmúlt években ilyen alapvető dolgokat nem tudott elérni, hogy az ilyen szolgáltatásokban előrelépés legyen! Gyakorlatilag szinte egyedülállóak vagyunk Európában, ahol csak papíralapon, csak meghatározott üzletekben, csak egy egye sülettől lehet venni horgászjegyet, hogy az ember kimehessen horgászni. És akkor most gyakorlatilag ezzel a jogszabállyal - és mindjárt idézem a jogszabályhelyet - megszüntetik a horgászathoz való utolsó hozzáférési lehetőséget is, ugyanis azt tették bele, hogy innentől kezdve, ha valaki magántulajdonú halastavon horgászni akar, annak is állami horgászjegyet kell vennie. Hát nehogy már valaki ne fizessen az államnak! Nehogy már a Mohosz ne szedje le a sápot valamiről! Csinálok egy halastavat, saját pénzemen beletelepítem a halat, és innentől kezdve az államnak meg a Mohosznak fizessek ezért, mert saját magamnak ezt megtettem. Alapvetően nyilvánvalóan látszódik ennek a pénzbeszedése, ugye, két dolog mozgatja itt a rendszert mindig: az egyik az, hogy mennyi pé nzt tudnak beszedni, mennyit tudnak hazavinni, a
