Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 28. kedd (262. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK: - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2344 során (Z. Kárpát Dániel: Nem is figyeltél oda!) , amikor úgy fohászkodunk az Ú rhoz, hogy bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Bizonyára hallott már Széchenyi Istvánról, aki egy helyütt meg azt mondta, hogy mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre (Dr. Józsa István: Olyan kevesen vagyunk.) adom meg a szót Szilágyi képviselő úrnak. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnö k úr. Hende képviselő úr, a Biszkuügyet kicsit tanulmányozza, és majd rá fog jönni, hogy miért mondtam. Nem kívánom, mert két percbe bele sem férne, elmondani azt, hogy önök mit tettek ebben az ügyben, és mit nem tettek meg. (Hende Csaba: Mondjad! Ne gyal ázkodj, hanem mondjad!) Ez az egyik. A másik pedig, hogy a hittel kapcsolatban, tisztelt képviselő úr, ajánlok figyelmébe egy olyan dokumentumfilmet, amelyben számomra leginkább fejezte ki egy emberi lény, hogy mit jelent hinni Istenben. Egy olyan asszonyr ól volt szó, akit az édesanyja az utcára dobott - nem Magyarországon egyébként , majd nehéz megpróbáltatások után, de normális életet élt. Kérdezte tőle a riporter, hogy most, amikor találkozni fog az édesanyjával, mert összehozták őket, megbocsáte az éd esanyjának. Azt válaszolta ez a hölgy akkor, hogy ki vagyok én, hogy megbocsássak, hogy én bocsássak meg neki. Én nem bocsáthatok meg, majd Isten megbocsát neki - és ő hisz abban, hogy Isten megbocsát neki. Én ugyanezt mondtam, képviselő úr, csak nem figye lt. Ön beül ide nagyon sokszor… - nem sokszor, bocsánat, az túlzás. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Néha beül ide a parlamentbe, akkor mondatfoszlányokból megpróbálja levonni a következtetéseket, és utána megpróbál nagyon keményen felszólalni. Tehát figy eljen oda arra, amiről beszélünk, és akkor meg fogja érteni! Én nem azt mondtam, hogy az áldozatok nem bocsáthatnak meg. Én azt mondtam, hogy még az is elképzelhető, meg kell adni az áldozatoknak a lehetőséget, hogy megbocsássanak, de talán még nem is az á ldozatok joga a megbocsátás, hanem majd Istennek. Isten színe előtt lesz egyébként ön is, meg én is, ha hiszi ezt, ha nem, akkor is, és majd mindkettőnkről Isten el fogja dönteni, hogy melyikünk milyen ember volt, és melyikünknek adja meg a megbocsátást és melyikünknek nem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! További felszólalásra nem jelentkezett senki. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Répássy Róbert képviselő úr készülődik. Öné a szó, képviselő úr. (A jegyzői székben Gelencsér Attilát Földi László váltja fel.) DR. RÉPÁSSY RÓBERT ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatunk kapcsán nag yon sok mindenről vitatkozott a Ház, vitatkoztak a képviselők. Kétségtelen, hogy én nem kívántam hozzászólni ahhoz a vitához, amelyben a Jobbik és az MSZP képviselői azon versengtek, hogy ki a nagyobb antikommunista. Elnézést kérek, ha ebben nem szerettem volna sem Mirkóczki Ádámmal, sem Szilágyi Györggyel, de különösen Mesterházy Attilával vagy Gúr Nándorral vitatkozni, hogy ki nagyobb antikommunista, ki akarta jobban a múlt feltárását. (Z. Kárpát Dániel: Nálatok jobban? Mindenki!) Ellenben szeretném megje gyezni, hogy a Jobbik elnöke október 23án azzal ünnepelte az 1956os forradalmat, hogy egy meglepő, mondhatnám, megdöbbentő kijelentést tett. Azt mondta:
