Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - Egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
1999 tehát megcsúfították még a „nemzeti” szó használatát is. Na szóval, hogy abból a pénzösszegből nem a 60 százalékát, hanem ettől még sokkal többet - célirányosan a Startmunkaprogramok teki ntetében - használnak fel, de még azt is merem mondani, hogy nem az emberek javát szolgáló módon, mert hogy nem az elsődleges munkaerőpiacra történő segítésüket szolgálja mindez, miközben az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre töredéknyi forrásokat bi ztosítanak, miközben ezen belül vagy ehhez illesztetten a képzéshez kapcsolódó pénzügyi források minimálisak. És ha még erre is fordítottak, akkor képesek voltak felhőcskét meg napocskát rajzoltatni az emberek sokaságával, mert ez a munkaerőpiac igényeihez szükségeltetik, annak a megfeleléséhez szükségeltetik. Ezeket kellene oldani, és akkor utolsó mondatban pedig azt mondom, hogy akkor, amikor szak- és felnőttképzésről beszélnek, akkor mindig a jövő érdekeit kell szem előtt tartani, és nemcsak a máét, hane m a jövő, a belátható jövő érdekeit. Elnök úr, köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP. DR. JÓZSA ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretné m azzal folytatni, azzal a mondattal, amit Gúr Nándor képviselőtársam mondott, hogy a belátható jövőre gondolni. Ha tehát a kormányzatnak valahol felelőssége van a magánszférával szemben, tehát amit a magánszféra nem tud megcsinálni, de a kormányzatnak köt elessége lenne megcsinálni, az éppen az előre gondolkodás. Tehát annak biztosítani bizonyos financiális hátteret, hogy történjenek munkaerőpiaci kutatások, trendkutatások, változások, és a kormányzat föl tudjon készülni arra, hogy akár szabályozókkal, akár támogatásokkal, a hiányszakmák vagy a leendő hiányszakmák képzésének előkészületeit meg tudja oldani. Ugyanis a legtöbb cég, különösen a legkiszolgáltatottabb hazai kkvk, akiknek alapvetően az az előnyük, hogy rugalmasan tudnak alkalmazkodni a piaci lehe tőségekhez, pont ez a legnagyobb problémája, hogy ha látnak egy piaci rést, arra indítanak vállalkozást, próbálnak szerződést kötni. A hozzá szükséges szakmai létszámot igazából mindig az adott munkához akarják felvenni. Mit csinálnak? Föladnak egy hirdeté st, és várják a jó szerencsét. A helyzetükből adódóan több évre nehezen tudnak előre gondolkodni, gondoskodni a saját munkaerőutánpótlásukról. Na, ez az a terület, ahol a kormányzat a lehetőségei, a felkészültsége, az előre gondolkodása révén sokat tudna segíteni a hazai kkvknak, mert azért vannak olyan szakmai módszerek, amikkel meg lehet kutatni, hogy éppen adott pillanatban milyen összetételben van igény a különböző szakmákra, és azt is - ez már kicsit nehezebb , hogy milyen változások várhatóak. Mind ennek persze van egy alapja, ami nem a jelen lévő államtitkár közvetlen feladata, de nem tud boldogulni nélküle, hogy az alapkompetenciáik meglegyenek azoknak az embereknek, akik utána a szakképzésbe bekerülnek. Tehát azon lehetne segíteni már egészen ifjú korban, általános iskolás korban, hogy a fiataloknak valami elképzelésük legyen az egyes szakmák tartalmáról. (15.50) Tehát azt például, amit most az államtitkár úr csinál, hogy nyomkodja az okostelefonját, már egy kétéves gyerek is meg tudja csinálni, és nagy élvezettel teszi. Erre lehetne építeni egy versenyképes ágazatot a digitális szektorban: kiválasztani azokat a tehetségeket már fiatal korban, akik ebben a legügyesebbek, versenyeket csinálni, a versenyek által példaképeket képezni, hogy ne csak a pr ofi sportolók kapjanak adókedvezményt, hanem egy könyvnél komolyabb ajándékot, esetleg valami műszaki cikket, okostelefont kapjon a győztes, tehát hogy ne csak a természetes folyamatok révén váljanak ki ezek a tehetségek, hanem ezt tudatos magatartással, t udatos tevékenységgel a kormányzat is segítse. A piacnak, a médiának van egy önmozgása. De azért vegyük észre, hogy ezek a piaci mozgások annyira a pénz körül forognak, hogy gyakorlatilag a fölös pénz körül forognak, tehát nem a termelés,
