Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - Egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
1995 birtokában legyen a munkavállaló. Viszont mindjárt ott van e mögött, hogy rengeteg emberi értéket is fölsorolna, hogy egy ideális munkavállaló milyen kompeten ciákkal kell hogy rendelkezzen. Itt idéznék Szabó Lászlótól, a gödi Piarista Szakképző Iskola igazgatójától, aki azt írta egyszer, hogy a szakképzést semmilyen indokkal nem lehet egyoldalúan alárendelni a gazdaság igényeinek. Most viszont, államtitkár úr, ne haragudjon, de mi azt látjuk, hogy ez történik. A nagyvállalati szektor foglyul ejtette a magyar államot ebben a tekintetben is, egyfajta piaci fundamentalista, neoliberális elvek által vezérelve. Fogalmazhatunk úgy is, hogy elvonják a forrásokat a közj ótól, vagy plutokrata, vagy pedig kleptokrata hajlamoktól vezérelve. Így viszont igaz lesz Bourdieu azon megállapítása, hogy az iskola nemhogy fölemeli a diákokat, hanem mindazt az egyenlőtlenséget, amit a családból hoznak, még inkább megerősíti, és az esé lyteremtés ilyen formában csak egy mítosz lesz. Bedugultak Magyarországon a mobilitási csatornák; az Eurofound vizsgálataira utalnék államtitkár úr, mind ezt támasztják alá. A következő kérdésünk az, hogy hogyan teljesülhet az a magasztos cél és mindannyiu nk által szerintem legalább elméletben támogatott cél, hogy a hierarchikus világgazdaság piramisán egyre följebb haladjunk a hozzáadott érték tekintetében. Így sehogy, ott maradunk a globális termelésiértékesítési láncok, értékláncok alján, annak a Vbetű nek a közepén. KSHfelméréseket idéznék, államtitkár úr: a magyar munkavállalók 54 százaléka fizikai munkakörben dolgozik. A Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérései alapján Magyarország a vizsgált 138 állam közül a 113. helyen tanyázik, nincs igaz ából pozitív elmozdulás ebben a tekintetben. Így nem lesz tudásalapú gazdaság, nem lesznek innovatív munkahelyek sem, márpedig ennek az országnak, ennek a nemzetgazdaságnak igazából ezekre lenne szükségük. Az iskolarendszerünk rendkívül szelektív. Nyugodta n össze lehet hasonlítani a hazai példát a finn példával. Miként küzdünk meg ezzel a szelektív iskolarendszerrel, azzal a kihívással, amikor a robotizáció és a digitalizáció egyre inkább előrehalad, és néhány éven belül, államtitkár úr, az algoritmusok föl öslegessé tehetik itt Magyarországon is 500 ezer embernek, tehát a munkavállalók 12 százalékának a munkáját? Mit látunk? Azt látjuk, hogy önök olyan megoldást kínálnak erre, hogy az állam kompetenciákat ad át a gazdasági szereplőknek. Mi ezzel szemben azt mondanánk, hogy hangsúlyosabb szerepet kellene juttatni például a szakszervezeteknek, hiszen ha megnézzük ezeket az ágazati készségtanácsokat, akkor ott a 719 fő közül mindösszesen egy fogja majd képviselni a munkavállalói érdekvédelmet. Ez nonszensz és s zerintünk elfogadhatatlan. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap mintegy 500 milliárd forintját hogyan használták fel? Éves szinten elment olyan 300 milliárd forint körüli összeg a közmunkára, aminek sok esetben a reintegráló hatása még rosszabb volt, mint a feke temunkának, ezzel szemben a felnőttképzésre éves szinten nagy átlagban eddig, államtitkár úr, körülbelül csak 40 milliárd forintot költöttek. Rettegnek azok a közalkalmazottak is, akik szakoktatóként vagy éppen tanárként a hazai szakképzésben részt vesznek . Az ő helyzetüket is rendezni kellene. S ha jól megfizetett, elégedett szakoktatók és pedagógusok lesznek ezekben az iskolákban, akkor azt hiszem, hogy a szakemberek számára is vonzóvá válik ez a pálya, hogy odamenjenek oktatónak, jobbá válik majd az okta tás is, és ha ilyen pedagógusok adnak képzést, akkor talán a szülőknek nem csupán 20 százaléka adja a szakképző iskolákba, vagy ahogy önök átkeresztelték, szakközépiskolákba a gyermeküket, hanem ez a szám adott esetben nőni fog, de csak akkor, ha ezek a mo bilitási csatornák biztosítva lesznek az idetévedt gyerekeknek is. Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megadom a szót két percre Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP. MESTER HÁZY ATTILA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Volt már róla szó, mind a két hozzászóló, Gúr Nándor és jobbikos képviselőtársam is beszélt erről, de fontos még
