Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - Egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1994 tantárgyakat ötvöző tantárgy, még egyet is lehet vele érteni, de az, hogy milyen formában történt, az, hogy nem volt tankönyv, az, hogy nem volt ehhez megfe lelően kiképzett pedagógusállomány, ez viszont már sokkal problémásabb. Mi lett mindennek az eredménye? Mire erősítettek önök rá? Arra, hogy a korai választást preferálták, azt kényszerítik rá a diákokra és szüleikre, a korai szelekciót, szelektálást. A vá ltás nehézsége igen komoly probléma, államtitkár úr. (15.20) Sok esetben egyirányú utcába terelik be ezeket a fiatalokat a nem átjárható iskolarendszerrel vagy a sokszor nagyonnagyon nehezen átjárható iskolarendszerrel, amit építenek. A problé ma adott volt. A szakiskolások nem voltak vagy sok esetben nem voltak motiváltak. Föl kell tennünk azt a kérdést, hogy miért történhetett így. Ennek nagyonnagyon sokrétű okai vannak. A családi környezet, az a szociokulturális közeg, ahonnét ebbe az iskola típusba általában a diákok érkeznek, mind magával hozta azt, hogy alapvető kompetenciákkal sem rendelkeztek, sok esetben sem tanulási, sem pedig szociális kompetenciákkal. Ezt látva a pedagógusok, akik nem közhasznú übermenschek, nem valamiféle szupermenek , akik a rajtuk kívül álló nagyon komplex társadalmi problémákat, ráadásul úgy, hogy mindenféle eszköz ki van csavarva a kezükből, meg tudják oldani, lemondtak róluk. Lemondtak sok esetben ezekről a diákokról, akik ezt érezték, és kialakult egy természetes ellenállás az iskolával, a képzéssel szemben. Mondhatni, természetessé vált számukra az, hogy nekik a hátsó padban van a helyük, és ez rendkívül sok nevelési problémát hozott felszínre. Mi volt a válasz az önök részéről? Ha a diák utálja az iskolát, akkor rövidítsük le neki, mondjuk úgy, hogy kárhoztassuk adott esetben butaságra, és tegyük tönkre az ő hosszú távú munkaerőpiaci lehetőségeit is. A másik válasz az volt még emellé kapcsolódóan, amivel bizonyos vonatkozásokban szintén egyet lehet érteni, hogy M agyarországon adaptálják, illetve - de ezzel már nem lehet egyetérteni - szolgai módon másolják le a német duális modellt. Azért egészen más a magyar helyzet, és egészen más, mint ahogy képviselőtársam is fölvázolta, a németországi helyzet. Viszont ez mindmind tüneti kezelés. Nincs válasz arra, hogy miként emeljék föl mégis ezt a leszakadt, elesett társadalmi tömeget, amelyre Magyarországon - mert a gyakorlat, a valóság ezt mutatja - a szakképzést kívánták alapozni, illetve erre alapozódott Magyarországon a szakképzés. A válasz az önök részéről az volt, hogy kevesebb iskola. Mi viszont azt mondjuk, hogy nem, hanem olyan iskolára van szükség, ahol nem nyűg a tanulás, maga az iskola léte sem nyűg, hanem igenis a felemelkedés lehetőségét biztosítja. Probléma a z, hogy a hároméves képzés és az iskolán kívüli gyakorlat nagyfokú tanulási készséget feltételezne ezeknek a diákoknak a részéről, akik ezeknek a tanulási és szociális kompetenciáknak márpedig sok esetben híján vannak. Hiba, hogy a pedagógiának önök a refo rmjaik során sokkal kisebb teret adnak, mint ahogy kellett volna. Önök azt mondják, a szakképzés célja az, hogy a munkaerőpiacnak ezeket a droidokat és biorobotokat kiképezze. Mi azt mondjuk, hogy szakemberképzés legyen, és itt az „ember” hangsúlyosan legy en aláhúzva, ahol bizony a nevelésnek óriási szerepe van, mert ez a hosszú távú társadalmi érdek. Önök azt mondják, hogy időben és tartamban is csökkenteni kell az iskolai nevelés lehetőségeit. Látom, hogy államtitkár úr serényen jegyzetel, és ingatja is a fejét, de a megvalósult reformok pontosan ezt eredményezték. Tehát csökkentették az iskolai nevelés lehetőségeit. Mi azt mondjuk, meg kell kérdezni a cégeket, vane arra kompetenciájuk, hogy felelősen fogadják ezeket a diáktömegeket. Vane ott elég szakem ber, aki felelős módon tud viszonyulni ezekhez a diákokhoz? Itt látunk most egy megoldási javaslatot a kamarai gyakorlatioktatóképzésre vonatkozóan; kíváncsian várjuk, hogy ebből mi fog kisülni. A valóság az, hogy a termelőüzemekben csak azzal a diákkal f oglalkoznak igazából, aki tehetséges, aki motivált, aki szorgalmas, aki együtt akar működni. De föltesszük a kérdést, hogy mi van azokkal a diákokkal, akik nem ilyenek. Őket az út szélén hagyják? Kérdezzen meg nyugodtan államtitkár úr egy vállalkozást, hog y milyen munkaerőre van szüksége. Nyilván az első helyen szerepel az, hogy a szakmai kompetenciák
