Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR
171 életre, ahol megpróbáltak nyugdíjkorhatár elérésekor kirúgni használható, értékkel bíró embereket, a tanároktól az orvosokig, akkor, amikor Magyarországon csak a háziorvosi felületen szolgáló több mint 350 háziorvos hiányzik a rendszerből. Önök néhány évvel ezelőtt a 65 éves korhatár elérésével párosítottan rugdosták ki, kikényszerítették, hogy ezek az emberek ne végezzenek munka tevékenységet. Társadalmi nyomás, politikai nyomás kellett ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassanak. A munkaerőkölcsönzés a munka világában mindig az a felület, az a szegmens, amely bizonyos értelemben a kiszolgáltatottság lehetőségét növeli, és a kock ázatokat is növeli a munkavállaló számára. A kiszolgáltatottság növelése, a kockázat növelése egyébként a munkabalesetek növekedésével is párosul. Csak azért, hogy világos és tiszta legyen önök előtt, hogy ebben a hét és fél esztendőben az a politika, amit folytattak, hogyan köszönt vissza e vonatkozásban, de hogy mi volt előtte, azt is elmondom. 2002t követően 2011ig a munkabalesetek száma több mint 40 százalékkal csökkent. A 2011 és ’17 közötti időszakban, azaz a most hátunk mögött lévő 67 esztendőben pedig több mint 30 százalékkal nőtt. Értik, ugye? Abban az önök által átkosnak említett 8 évben 40 százalékos volt a munkabalesetek számának csökkenése, a mostani 67 esztendőben meg több mint 30 százalékos munkabaleseti növekedés volt. Nyilván ilyen intéz kedések sokaságából tevődik ez össze, akár visszamehetnénk a 2012. január 1jén foganatosított munkatörvénykönyvi intézkedések beltartalmára, amelyek megint csak a kiszolgáltatottságot növelték, de akár a nyugdíjasszövetkezetek keretei közötti várható fogl alkoztatási formák tekintetében, a munkajogi biztonság, a munkaügyi biztonság tekintetében a biztosított feltételekhez illesztetten vagy a rendszert ellenőrző szervezetek szétzilálásával kapcsolatosan. Nem fogok ezeknek a részleteibe belemenni, csak azt sz eretném érzékeltetni, hogy az intézkedéseik sokasága abszolút módon arról szól, hogy önöket az ember, csak az ember nem érdekli. Ami érdekli, az a haszon, a hozam, de csak az egyeseké, nem a társadalmi hozam; nem, nem az, ami a társadalmon belül az egyes e mberek között, a sokaság között szétosztható, hanem ami a haverok között szétosztható. Az alapvető problémák itt vannak. Ha nagy szavakat akarunk használni a flexicurity tekintetében, akkor minden gondolkodásnak, ami a munka világát érinti, úgy kellene lez ajlódnia, hogy egyrészt nyilván a rugalmasság biztosítása mellett a biztonság megerősítését is magában kellene hordozni a történetnek. Itt szó nincs erről. Itt sincs szó erről. Most sem azt teszik, amit e tekintetben tenni kellene, hanem úgy cselekszenek, ami egyesek hasznát, egyesek javát kívánja szolgálni. Amit még fontosnak tartok megemlíteni: amikor a nyugdíjasszervezetek megalakításával kapcsolatos kérdéskör a felszínre került, akkor nem véletlen, hogy sok szervezet, mindegy, melyiket említem, az „Élet et az éveknek” Országos Szövetséget vagy a Nyugdíjasok Országos Képviseletét, de a másik oldalon, a Vállalkozók Országos Szövetségét vagy akár érdekképviseleti szinten a VASZ egyik alelnökét hallottam ezekben a kérdésekben megnyilatkozni, abszolút módon ne m tartották helyesnek és jónak ezt az utat, olyan és hasonló érvek alapján, amelyeket az előbbiekben én is elmondtam. Igen, azért, mert ha dolgozik valaki, tudják, azért általában pénzt, anyagi javakat szoktak fizetni, nem étkezési utalványt, nem segélyt v agy éppen nem főtt ételt szoktak adni. Megalázó is és elfogadhatatlan is mindez. Vagy nem az adott cég által megtermelt, életre hívott termékek szétosztásának a lehetőségét biztosítják a foglalkoztatottak között - nem, pénzt, fizetést adnak ezeknek az embe reknek. (13.10) És van egy másik probléma is. Úgy használják a szót, hogy közérdekű szövetkezésekről van szó. Ha közérdekű szövetkezésekről van szó, akkor ez nyilván megteremti annak a lehetőségét is, hogy különböző támogatási formákon keresztül, különböző támogatási összegekhez is hozzá lehet jutni. No de kiknek? - rögtön feltehető a kérdés. Kiknek lehet hozzájutni? Milyen alapon lehet hozzájutni? Milyen szempontok, szempontrendszerek határozzák meg a hozzájutás mikéntjét, milyen
