Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HERINGES ANITA - ELNÖK:
172 összegszerűségekben? És ki re bízzuk mindennek az eldöntését? Hát, a kormányra, ugye, ahogy a törvényjavaslatot olvasom. Ez az én számomra nem üzen mást, mint azt, hogy az újabb európai uniós források, pénzek lenyúlási lehetőségét biztosítja a kormányzati döntéseken és sok minden eg yéb más felületen keresztül. A kecskére, ugye, nem szoktak káposztát bízni. Én azt gondolom, hogy ebben a formában a kormányra se bíznám azt, hogy az ilyen támogatások hogyan és miképpen, kinek milyen alapon, milyen szempontok szerint, mekkora összegben ke rüljenek felhasználásra vagy támogatásodaítélésre, mert ezek alapból, alapvetően nem mást fognak szolgálni, mint amit már említettem: a haverok számára történő jótéteményeket. És még egy dolog. Ha már a munkaerőpiacot karcoljuk, érintgetjü k, akkor látható, hogy önök mindig hogyan bűvészkednek a statisztika medrében azzal, hogy mennyien is, hogyan és miképpen dolgoznak. A miniszterelnökkel nem tudták megértetni azt, hogy mi a helyzet Magyarországon. Tegnap itt, a pulpituson, a parlament fala i között is olyan számokat használt Magyarországon dolgozó embereket érintően, amelyek a valóságnak nem felelnek meg. Vagy nem hozzák képbe, de így abba a helyzetbe hozzák, hogy nyilván a tudatlanság állapotában hagyják, vagy együttesen, közösen, direkt ha zudnak bele az emberek szemébe. Szakítani kellene már ezzel a hagyománnyal! Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Köszöntöm képviselőtársaimat. Most megadom a szót Heringes Anitának, kétperces időkeretben. HERINGES ANITA (MSZP): Nag yon szépen köszönöm a szót. Sajnálom, hogy Kósa Lajos meg sem próbálkozik azzal, hogy a vitában részt vegyen, kvaterkázik a képviselőtársaival, hiszen valószínűleg jól tudja, hogy ismételten egy személyre szabott jogalkotás fekszik előttünk, az egyik barát ját és a baráti körét kívánja megint jó helyzetbe hozni. De azt tudjuk Kósa Lajosról már jó régóta, hogy a nyugdíjasok a számára nem fontosak, hiszen még a szavazati jogukat is azt akarta, hogy kevesebbet érjen a nyugdíjasok szavazati joga, mint a középkor úaké. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Micsoda?) Ezt pont Kósa Lajos nyilatkozta, aki azt mondta, elejét kellene venni annak, hogy a jövőnkről túlnyomó részben az idősebb generációk dönthessenek. Szerintem ez sok mindent elmond az önök véleményéről a nyugdíjasok kapcsán. És az a baj, hogy ennél a törvényjavaslatnál is ez látszik, hogy önök nem a nyugdíjasokon akarnak segíteni, nem azon akarnak segíteni, hogy ők normálisan tudjanak dolgozni, hiszen 733 forintból még étkezési utal ványt is levonnak, és majd azt odaadják étkezési utalványban. Óránként 733 forintos munkabért kapnának ezek az emberek. Azt gondolom, ez tényleg nem korrekt húzás. Egy feladatuk van: normálisan megbecsülni azoknak az embereknek a munkáját, akiknek köszönhe tik, hogy ez az ország így van, ebben a helyzetben van. Önöknek, úgy látszik, ez mindegy. Az önök számára ez nem megbecsült korosztály. Látszik, hogy ez a javaslat is csak egy dologról szól: a barátokról, a haverokról, semmi másról. Ezért nem látszik Kósa Lajos, csak és kizárólag a tévében mondja el a véleményét erről a kérdésről, vitában ebben a kérdésben sosem vesz részt. Most is majd a zárszóban reagál ránk, és semmi más nem fog történni. Sajnos úgy gondolja, hogy mindent megtehet. Azt tudom mondani, tis ztelt képviselőtársam és képviselőtársaim, hogy egyre figyeljenek nagyon, hogy Mengyi úr is azt hitte, hogy mindent megtehet, és mégis kiderült, hogy a személyre szabott jogalkotásnak és a személyre szabott kéréseknek mindig megvan a hátránya. Köszönöm. (T aps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Megkérdezem, tisztelt képviselőtársaim, hogy kíváne még valaki a vitához hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom.
