Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Napirend előtti felszólalók: - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
138 Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Magyar Levente államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakr a. MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Egy ideig jegyzeteltem és próbáltam követni azt a sok sületlenséget, ami elhangzott a képviselő úr részéről, de aztán feladtam és nagyjából három sor után megálltam, mert elvesztettem a fonalat. Például akkor, amikor elhangzott az, hogy sikerült a marosvásárhelyi katolikus intézményt megmenteni, de az megszűnt; vagy valami hasonló hangzott el. Ezt már nem nagyon tu dom követni, képviselő úr, de azért megpróbálok strukturáltan válaszolni azokra a kérdésekre, amik felmerültek, illetve azok a vádakra, amik elhangoztak. Tisztelt Képviselő Úr! Megmondom őszintén, azzal sem vagyok teljes mértékben tisztában, hogy az LMPne k mióta ilyen fontos a határon túli magyarok ügye. (Ikotity István: A kezdetektől.) Az elmúlt időszakban rendkívül sok olyan lehetőség adódott volna, amikor ki lehetett volna állni határon túli magyar ügyekért, amikor lehetett volna csatlakozni olyan közös kezdeményezésekhez, amik arra irányultak, hogy erősítsük a határon túli magyarok pozícióit, de úgy látszik, az LMPnek ez mind ez idáig nem volt fontos, és most is csak olyan kontextusban fontos, hogy miként tudja a kormányt, a kormány kommunikációját és a kormány rendkívül kemény kiállását a határon túli kisebbségekért támadni. Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálatosnak tartom felszólalásának az élét (Ikotity István: Szakmai választ várok!) , és sajnálatosnak tartom azt, hogy egy nappal azután, hogy tegnap éjsza ka, néhány órával ezelőtt konstruktív vitát folytattunk arról, hogy egy ötpárti kezdeményezés folytán ma minden valószínűség és remény szerint a Ház el fog fogadni egy közös határozatot arról, hogy elítéli az ukrán eseményeket, elítéli az ukrán oktatási tö rvény módosítását, ezek után ön, képviselő úr itt azzal jön, hogy nem teszünk eleget, Magyarország nem áll ki és vásárra viszi ezeket a kérdéseket. Tisztelt Képviselő Úr! Én az ön tájékozatlanságának tudom be elsősorban, hogy nincs tisztában azzal, hogy Uk rajnában miként születik egy törvény, milyen folyamat eredménye egy ilyen döntés. Megmondom őszintén, hogy szerényre kell vennem a kommunikációt, mert ezek olyan mélységek, amelyekbe még én magam sem, illetve mi magunk sem látunk bele, de azt szeretném önn ek jó szívvel tanácsolni, hogy tanulmányozza ezt a politikai kultúrát, ugyanis, tisztelt képviselő úr, nem tudom, azzal tisztában vane például, hogy amikor megszavazta az ukrán törvényhozás ezt a törvényt, akkor annak a szövege nem volt ismert a képviselő k előtt. Hogyan tudunk konkrétan, szövegszerűen támadni egy olyan javaslatot, amit még azok a képviselők sem ismernek, akik szavaznak róla? A mai napig nincs konszolidált szövege ennek a törvényjavaslatnak, tisztelt képviselő úr. Tehát mielőtt kioktat benn ünket, hogy hogyan lobbizzunk előzetesen egy ilyen törvény ellen, azelőtt az a kérésem, hogy tájékozódjon azokról a körülményekről, amelyek között egy ilyen törvény megszületik. Nem ért bennünket meglepetésként, tisztelt képviselő úr. Az LMPnek a hirtelen , a határon túli és kárpátaljai magyarok ügyéért való lobbizása annál váratlanabb és meglepőbb, bár nyilvánvalóan dicséretes és örvendetes fejlemény. Bennünket azonban nem ért meglepetésként, mert aki figyeli a Kárpátmedencei, a kárpátaljai eseményeket, az egyértelműen tisztában lehetett azzal, hogy Ukrajnában hosszú idő óta épül egy módszeres lejárató kampány a magyar kisebbség ellen, az államhatalom szítja a magyarellenes érzelmeket, és nemcsak az oktatási törvény, hanem számos más diszkriminatív törvé ny is előkészítés alatt áll, és most is előkészítés alatt van különböző fázisokban az ukrán törvényhozás asztalán. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ön követné a magyar diplomácia lépéseit, tárgyalásait, és nem egy ilyen hirtelen baj esetén kezdene csak el ezzel f oglalkozni, akkor tisztában lenne azzal, hogy az utóbbi években a kétoldalú kapcsolatrendszerünknek, illetve egyébként rendkívül sokoldalú kapcsolatrendszerünknek a központi elemét az a kérdés képezte, hogy hogyan tudjuk az ottani magyarság jogait maradékt alanul biztosítani, biztosíttatni. Ez nem ért bennünket meglepetésként,
