Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - GAAL GERGELY
139 hosszú ideje lobbizunk azért nemzetközi fórumokon kétoldalú jelleggel, hogy ezek a szabályozások ne születhessenek meg. De egy olyan geopolitikai helyzetben, tisztelt képviselő úr, ami kor amerikai protektorátus alatt ilyen törvények születhetnek - mondjuk ki az igazságot, hiszen az amerikai diplomácia üdvözölte ezt a lépést , nekünk nyilvánvalóan limitált a mozgásterünk, de ez nem azt jelenti, tisztelt képviselő úr, hogy nem teszünk me g mindent annak érdekében, hogy orvosoljuk ezeket a kérdéseket. Ahogyan Szijjártó külügyminiszter néhány perccel, néhány órával ezelőtt bejelentette, még az ENSZ különböző fórumain is blokkolni fogunk minden olyan ukrán törekvést, aminek a blokkolásával ki tudjuk azt járni az ukránoknál, hogy revideálják ezt a törvényt, módosítsák a rendkívüli mértékben jogsértő rendelkezéseit, és ha lehet, akkor Porosenko elnök alá se írja azt. Remélem, hogy legközelebb a romániai helyzetről is tudunk beszélni, mert az is legalább ilyen fontos. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, Gaal Gergely képviselő úr: „Hittel a Nemzetért - Esterházy János nyomán” címmel. Öné a szó, képviselő úr. GAAL GERGELY (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Néhány nappal ezelőtt, szeptember 16án szombaton végakaratának megfelelően az alsóbodoki Szent Keresz t Felmagasztalásakápolnában helyezték végső nyugalomra gróf Esterházy János felvidéki magyar mártír politikus hamvait. Esterházy János 1901ben született Nyitraújlakon. A két világháború közötti Csehszlovákia, később pedig a Hitlerrel szövetséges Szlováki a legkiemelkedőbb magyar politikusa volt. A második világháború alatt a szlovák parlament tagjaként nem szavazta meg a zsidók deportálását utólagosan jóváhagyó törvényt, a háború végén pedig a nácik által üldözött zsidókat és más személyeket mentett. A vil ágháború után a szlovák kormány mint háborús bűnöst kiadta a Szovjetuniónak, ahol kényszermunkára ítélték, és egy szibériai táborba hurcolták. Esterházy Jánost távollétében egy szlovák bíróság 1947ben halálra ítélte, majd 1949ben a szovjetek kiadták a cs ehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani szabadságvesztést kapott, amelyet később egy általános amnesztia során 25 éves börtönbüntetésre módosítottak. Esterházy János 1957. március 8án a morvaországi Mírov börtönében halt m eg. A keresztény hitét mélyen megélő Esterházy János máig kiemelkedő példájaként áll előttünk a szülőföld iránti szeretetnek, a rászoruló embertársak megsegítésének. A XX. század tömeggyilkos, nemzeti és nemzetközi szocialista diktatúrái üldözték, mert min den körülmények között ragaszkodott a krisztusi értékekhez, az európai civilizáció keresztény gyökereihez. Élete során a ma visegrádinak nevezett országok mindegyikéhez szoros szálakkal kötődött. A mindezek ellenére Csehországban és Szlovákiában má ig nem rehabilitált mártír politikus halálának 60. évfordulója alkalmából idén zajlott megemlékezések közül kiemelkedik az elmúlt hétvége, hiszen hamvai végre hazakerültek szülőföldjére, a Felvidékre. A múlt szombaton Alsóbodokon jeles közéleti és politika i résztvevőkkel zajlott szertartáson a szentmise főcelebránsai között a krakkói érsek, valamint a magyar és a szlovák tábori püspök is jelen volt. A megemlékezésen beszédet mondott František Lizna cseh szerzetes is, aki tanúságot tett a rákos betegségéből Esterházy János égi közbenjárására történt gyógyulásáról is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Esterházy János egy helyen így fogalmaz: „Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg a zok példát adó munkássága.” Ma már bizonyossággal tudjuk, hogy ő maga is történelmünk nagyjai közé tartozik, akinek emlékét és szellemi örökségét ápolnunk kell. Életműve tiszteletet ébreszt bennünk, és tettekre kell hogy sarkalljon minket.
