Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Napirend előtti felszólalók: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
134 (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek. - Több miniszteri asztalon babaholmikat tartalmazó csomag látható.) T isztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Ikotity István jegyző urak lesznek segítségemre. (Jelzésre:) Szávay István? Bocsánat, javítom! Pedig az előbb még köszöntem is. Elnézést. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat. Mielőtt megkezdjük munkánkat, kérem a terembiztosokat, hogy a miniszteri asztalokra elhelyezett tárgyakat vigyék ki a teremből. (Megtörténik.) Köszön öm. Kérem azt, aki ezeket elhelyezte, hogy vagy postán, vagy frakcióirodán, vagy pedig a Miniszterelnökségre adja le a címzettnek. Napirend előtti felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! Napirend elő tti felszólalás ra jelentkezett Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony: „Több tízezer bűnös család?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Önök hazudnak, vagy legalábbis kett ős beszédet folytatnak abban az ügyben, hogy miként állnak a lombikbébiprogramhoz. Éveken át azt ígérték, megduplázzák az állami támogatást, de semmit nem tettek, csak mellébeszéltek. Magyarországon közel 200 ezerre tehető azon párok száma, akik a meddőség problémájával küzdenek. Ők azok, akik, ha szeretnének gyereket, akkor sem biztos, hogy valaha megtapasztalhatják ezt az örömöt. Az út számukra hosszú és gyötrelmes. Sok idő, sok pénz és rengeteg türelem kell ahhoz, hogy végül, ha minden jól megy, célt érj enek. Huszonkilenc éve született az első magyar lombikbébi. Az elmúlt években többször is rákérdeztem, hogy mi a helyzet ezzel a sokéves be nem váltott ígéretükkel. Mindössze kétmilliárd forintról volt szó. Több száz milliárd forintot költünk üresen kongó stadionokra, és legutóbb több mint 4 milliárd forintot költött el a kormány az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultáció reklámjára. Az utóbbi hónapokban több mint tíz kérdést nyújtottam be a meddőségi kezelésekkel kapcsolatban, valamint interpell áció formájában is napirendre vittem az ügyet. Talán ennek az ostromnak is köszönhető, hogy nagy sokára végül elindult valami. Aztán jött Veres András püspök augusztus 20i beszéde. Majd Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes rátett még egy lapáttal, amikor horrorkategóriának nevezte azt, ami a be nem ültetett embriókkal történik. De azt is mondta, hogy a kormány várja Veres püspök javaslatát egy olyan szabályozásra, ami az egyház tanításainak is megfelel és orvosbiológiai szempontból is működik. Nem a sza kma és nem az érintettek véleményére kíváncsi a kormány. Amikor rákérdeztem, hogy hány embrió megsemmisítése történt az elmúlt évben, hány embrió van ma lefagyasztva Magyarországon, akkor azt a választ kaptam önöktől, hogy ezekre az adatokra vonatkozóan az egészségügyi szolgáltatóknak nincs jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettsége, ezért erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre a minisztériumnak. Tehát tudatosan hergelték a közvéleményt. Mit akartak ezzel elérni? Miután a lombikeljárást b űnnek, az abban részt vevőket pedig kvázi bűnösnek kezdték beállítani, kialakult némi káosz a kormányzati kommunikációban. Napokig nem szólaltak meg a püspök úr és Semjén kijelentése után. Államtitkár asszony eközben nem győzte lehűteni az indulatokat, ami ket a vadkeresztény miniszter urak és a püspök úr korbácsoltak. Próbálta menteni a menthetetlent, hogy bővítik a programot, és nem is úgy gondolja a kormány.
