Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő:
967 MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő : Nagyon kedves, köszönöm szépen. Fé ltem attól, nehogy a bőség zavarába essek, ezért leírtam a felszólalásomat. A Magyarországra jutó európai uniós forrásoknak az lett volna és most is az a küldetése, hogy a magyar embereket helyzetbe hozza, megteremtse a jobb életszínvonal és életminőség fe ltételeit, csökkentse a NyugatEurópa és hazánk közötti szakadékot, nemcsak egy szűk, különösen szerencsés vagy különösen ügyes, ügyeskedő rétegnek, hanem minél többeknek. (16.20) Más megfogalmazásban az európai uniós pénzek küldetése az lett volna és az l enne, hogy segítse Magyarországon a polgárosodást. Azt, hogy a gazdálkodni vágyó vidéki emberek egészséges, jó minőségű magyar élelmet termeljenek, és azt értékesíteni is tudják; mikrovállalkozások, családi vállalkozások, kis- és középvállalkozások, startu pok kapjanak elindulási, illetve továbblépési lehetőséget, ahol a vállalkozók saját maguknak és másoknak is emberhez méltó munkahelyet teremtenek meg. Olyan munkahelyeket, ahol nem a gyalázatosan alacsony bér a versenyképesség alapja, hiszen az nem Európa, hanem az a harmadik világ. Szükség lenne 27 évvel a rendszerváltozás után végre egy világos nemzetstratégiára, országstratégiára, annak tisztázására, hogy hova is tart Magyarország. Miből és hogyan fognak megélni az emberek, és a jelentős uniós pénzügy i forrásokat e célok megvalósításának szolgálatába kellene állítani. Hogyan lehet biztos munkahelyeket teremteni a kutatásfejlesztés, innováció területén a magyar találmányok megvalósításával, gyártásával, piacra juttatásával, vagy épp a mezőgazdaságban, élelmiszerfeldolgozásban, turizmusban, gyógyturizmusban; és hogyan lehet az értelmes és normálisan megfizetett munkahelyek létesítését, ideértve a vállalkozásokat is, megfinanszírozni az EUs pénzekkel. Ez az alapkérdés. A hétvégén beszédbe elegyedtem egy kisbolti eladónővel, és az ő sorsa, azt hiszem, tipikusnak mondható. Sajnálatosan jó kiindulási alap ahhoz is, hogy hol a baj, min kellene változtatni, mi az alapvető különbség a magyar emberek élete és az Európai Unió nyugati felén élő emberek élete k özött; mi is az a helyzet, aminek a megváltoztatására fel kellene használni az európai uniós forrásokat. Lássuk, hogy mit is mondott Éva! Ötvenéves vagyok, érettségim és több szakmám is van. Budapest környékén, egy külföldi tulajdonú gyárban dolgozom szala g mellett, 140 ezer forintot viszek haza havonta, de ez nem elég, hiszen a rezsi mellett devizahitelt is törlesztenem kell. Ezért - bár hét közben rettenetesen elfáradok - a munkaszüneti napokon, szombaton, vasárnap ebben a kis vegyesboltban dolgozom eladó ként. Amikor nyáron szabadságon vagyok a gyárból, a Balaton mellett pincérkedem. Az egészségem már kezdi nagyon megsínyleni ezt az életformát, mégis nagyon szerencsésnek érzem magam. Szabolcsból jöttem fel ugyanis, ahol semmiféle munkalehetőség nem volt, é s most sincs. Napszámban dolgoztam nagygazdáknál, akik a téeszrendszer szétverése, szétesése után megszerezték a földeket. Az almából és a meggyből sem tudtunk tovább megélni, mivel megszűntek a konzervgyárak, a feldolgozóüzemek, így valamirevaló áron már nem lehetett eladni. A parasztembereknek azért fizettek, hogy ne legyen tehenünk, ne termeljünk tejet. Gyakorlatilag vége lett a vidéki életformának. Senkit sem érdekelt, hogy az emberek miből is fognak megélni. A lányom is érettségizett, kereskedelmet tan ult, ő is Pestre jött, és az egyik külföldi tulajdonú üzletláncnál eladó, szintén 140 ezer forint körül keres, de ő is halálra dolgozza magát, főleg most, hogy nincs elég eladó, mert nagyon sokan elmentek külföldre, ezért folyton túlóráznia kell. Mivel min d a ketten értünk a kereskedelemhez és szeretjük is, felmerült, hogy nyitunk egy kis boltot családi vállalkozásban. Nem éreznénk magunkat annyira kiszolgáltatottnak, szinte rabszolgának. De ahhoz valami indulótőkére is szükség lenne, ami persze nincs. Honn an is lenne? Európai uniós támogatás? Hát, erről leginkább onnan hallok, hogy odahaza, vidéken a hatalmas
