Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 13. hétfő (206. szám) - Magyarország köztársasági elnökének választása - DR. ÁDER JÁNOS köztársaságielnök-jelölt:
667 nyugosztalja - ugyanilyen című filmjével 1966ban, a megbékélés gesztusának viszonzása elmaradt. Egy tör ténész vegyes bizottság 2011ben megkezdte ugyan a munkát, de a politikai szándék a múlt lezárására még váratott magára. A Nikolics elnök úrral kötött budapesti elvi megállapodás után 2013ban született meg a szerb parlament döntése, amely elítélte a másod ik világháború végén elkövetett atrocitásokat. Mindez előfeltétele volt annak, hogy a magyar köztársasági elnök részéről a szerb parlamentben 2013 júniusában elhangozzanak a következő mondatok: „A szabad és demokratikus Magyarország elítéli azokat, akik a második világháború szenvedéseit fokozva magyarként vétettek ártatlan szerb emberek ellen. Magyarország köztársasági elnökeként bocsánatot kérek azokért a bűnökért, amelyeket a második világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen. S habár a bűnöket senki sem teheti meg nem történtté, mégis hiszünk abban, hogy a kölcsönös bocsánatkérést követő megbocsátás a megbékélésen is képes túlmutatni.” Másnap Szerbia elnökével közösen hajtottunk fejet az ártatlan szerb és magyar áldozatok emlékművei el őtt. Nikolics elnök úr pedig a következőkkel viszonozta a szerb parlamentben elmondott szavaimat: „Alapvető emberi kötelesség, hogy emlékezzünk, és megbocsássunk egymásnak. Ezt őszintén tesszük, közösen és azonos odaadással.” Néhány hónap múlva a szerb kor mány hatályon kívül helyezte a magyarok kollektív bűnösségéről szóló 1945ös határozatot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt, hogy a múlt e tragikus, fájdalmas fejezetét 70 év elteltével, más európai országoknak is példát mutatva, sikerült lezárni, azoknak kö szönhetjük, akik évtizedekig keresték az emlékeket és az emlékezőket; azoknak, akik újra és újra megpróbáltak, nem kevés személyes kockázatot vállalva, minden évben méltó módon megemlékezni az ártatlan magyar áldozatokról. Bár többen voltak, de kettőjük ne vét szeretném megemlíteni: Matuska Mártonét és Teleki Júliáét (Taps a kormánypártok soraiban.) , akik évtizedekig nem adták fel a reményt, segítettek nekünk abban, hogy a világ XX. században kibillent erkölcsi rendjéből helyreállítsunk valamit. Köszönet ért e. Tisztelt Ház! Megválasztásomkor elmondott beszédemben azt javasoltam, hogy tegyük közös életünk központi kérdésévé a teljesítményt, a tenni tudó és tenni akaró emberek megbecsülését; nemcsak tudósainkét, feltalálóinkét, kiváló művészeinkét, sikeres spo rtolóinkét, de a mindennapi élet legkülönbözőbb területein becsülettel helytálló honfitársainkét. Mindezt megtoldottam egy Deák Ferencidézettel, aki azt mondta: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarap ító tettek sorával kell szeretni.” Abban a szándékomban, hogy életünk központi kérdésévé tegyük a teljesítményt, az elmúlt öt évben csak megerősödtem, hiszen rengeteg bizonyságra leltem. Csak néhány példa rá. Egy Tolna megyei kis faluban, Belecskán láthatt am, hogy egy szorgalmas, igyekvő polgármester révén felszámolták a 40 százalékos munkanélküliséget. Egy másik, Borsod megyei kis faluban, Gömörszőlősön arra mutattak példát, hogyan lehet egyidejűleg őseink hagyományát őrizni és a XXI. század kihívásainak i s megfelelni. (10.10) Békéscsabán megtapasztaltam, hogy egy hazai vállalkozás nemzetközi mércével mérve is lehet sikeres: a legismertebb személy- és teherautókhoz gyártott öntvényeikkel több mint ezer embernek biztosítanak kenyérkereseti lehetőséget. New J erseyben, a Rubikkockát bemutató vándorkiállítás megnyitóján azzal büszkélkedhettem, hogy se szeri, se száma azoknak a magyar találmányoknak, felfedezéseknek, innovációknak, amelyek olyannyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy nélkülük már el sem tud nánk képzelni életünket. Kétévenként a Magyar Tudományos Akadémián a Bolyaidíj átadásakor - elődeim hagyományát folytatva - a magyar nemzet nevében süvegelhettem meg legkiválóbb tudósaink teljesítményét.
