Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 13. hétfő (206. szám) - Magyarország köztársasági elnökének választása - DR. ÁDER JÁNOS köztársaságielnök-jelölt:
668 És bizony arra is volt példa, hogy honfitársaim nev ében a Debreceni Egyetem orvosainak, szakápolóinak mondhattam köszönetet azért a világraszóló teljesítményért, amit egy agyhalott várandós kismama mesterséges életben tartása jelentett. Mindannyian tudták, hogy az édesanyát nem tudják megmenteni, de 92 nap os hősies erőfeszítésüknek hála a magzatból egészséges csecsemő lett. Ezt soha sehol senkinek nem sikerült idáig elérnie, magyar orvosoknak, magyar ápolóknak viszont igen. Köszönet érte. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Elnöki munkámban az elmúlt öt é v során kiemelt helyen szerepelt a jövő generációk iránti felelősség, az őket leginkább érintő kérdések taglalása. Nem véletlennek, inkább sorsszerűnek tartom, hogy az első nemzetközi fórumon, Rio de Janeiróban, ahol 2012 júniusában Magyarországot képvisel tem, már a klímaváltozás, a környezeti fenntarthatóság, a fenyegető vízválság kérdéseiről kellett véleményt mondanom. Az elmúlt években tudományos fórumokon - a World Science Forumtól a Magyar Tudományos Akadémiáig , politikai tanácskozásokon - New Yorktó l Párizsig , nemzetközi rendezvényeken - Daegutól a budapesti víz világtalálkozókig - mondhattam el véleményemet. Minél több helyre mentem, minél több fellépésre készültem, minél több elemzést olvastam, annál riasztóbb kép bontakozott ki előttem. Szomorú volt szembesülni a Föld szinte minden országára jellemző politikai nemtörődömség, kormányzati felelőtlenség, a rövid távú és rövidlátó kalmár szellem helyi és globális következményeivel, azzal, hogy az elmúlt ötven évben az emberiség több erőforrást fogyas ztott el, mint korábban a történelem során; azzal, hogy nem egészen fél évszázad alatt megállíthatatlanul nőtt a légkörben az üvegházhatású gázok mennyisége, minden politikai fogadkozás ellenére; azzal, hogy ugyanezen idő alatt egy Európa területét meghala dó nagyságú erdő tűnt el a Földön; azzal, hogy a Kárpátmedencének a klímaváltozás szempontjából egyedülálló a sérülékenysége. Megtisztelő volt ezekről a kérdésekről beszélni Ferenc pápával és bekapcsolódni a világméretű kampányba, amit Al Gore korábbi ame rikai alelnök indított el, és aminek célja egy ambiciózusabb párizsi megállapodás kikényszerítése volt. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Magyarország minden polgárának, aki részt vett ebben a kampányban, és aktivitásával Magyarországot - az elektroni kus aláírások gyűjtésének képzeletbeli versenyében - az első helyre repítette. A mai napon ismét szeretnék köszönetet mondani önöknek, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy a párizsi klímamegállapodást követően a Magyar Országgyűlés - elfogadva a javasl atomat - az Európai Unióban elsőként ratifikálta az egyezményt. Az önök egyhangú szavazatában megjelenő eltökéltség nagymértékben erősíti Magyarország tárgyalási pozícióit a párizsi megállapodás végrehajtását szolgáló további eszmecseréken. Épített és term észeti környezetünkért viselt felelősségünk közös, parlamenti, kormányzati ciklusokon átnyúló. A további közös munkához Albert Einstein és Ferenc pápa szavait ajánlom figyelmükbe. Albert Einsteinét, aki azt mondta, hogy: „Egyetlen probléma sem oldható meg ugyanazzal a gondolkodással, amellyel előidéztük őket.” Ferenc pápa pedig enciklikájában erkölcsi felelősségünkre figyelmeztetett, amikor azt írta: „A természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte.” Tiszte lt Országgyűlés! Az elmúlt öt évben számos beszédemet Kölcsey mondatával fejeztem be: „A haza minden előtt!” Bár ma sem tudnám ennél tömörebb megfogalmazását adni a politikusi, közjogi felelősségnek, ezúttal a kétszáz éve született Arany János gondolatait szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Bő egy esztendő múlva önök mindannyian megmérettetésre készülnek. A politikai viták zaja a következő hónapokban erősödni fog. Amikor újra és újra összemérik érveiket a vita során, gondoljanak Arany Jánosra, aki a köve tkezőket mondta: „Aki azt mondja: én nem adok a hazának, amennyi tőlem telik, olyba veszem, mintha azt mondaná: én nem akarom, hogy legyen Magyarország. (…) Nem gondoltuk meg, hogy ha a haza nem lesz, akkor mi sem leszünk; nem lesznek ökreink, juhaink, nem lesznek házaink, földeink (…), nem leszünk mi magunk. Mert a haza ezekből áll. Most ez a kérdés: akarjuke, hogy éljen a haza, vagy sem?” (Hosszan tartó taps a
