Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vita - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
3699 Önök akkor sem akarták megállítani Brüsszelt, most sem akarják megállítani Brüsszelt. Akkor is azt mondtá k, hogy bizonyos dolgokat le kell nyelni, el kell fogadni. A mai napon is hallottuk, hogy bizony Molnár Gyula, az önök pártelnöke is elmondta, hogy vannak előnytelen dolgok Magyarország számára, de ha Brüsszelből kérik, hát, meg kell tenni. (15.00) Így min dnyájan itt, a magyar parlamentben 2009. május 11én elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Most is itt ülnek, akkor is itt ültek, és mind megszavazták az egyhavi nyugdíj elvételét. Elvette: Bárándy Gergely, Botka László, Burány Sándor, Gőgös Zoltán, Gúr Nándor, Hiller István, Korózs Lajos, Lukács Zoltán, Mesterházy Attila, Molnár Gyula, Szanyi Tibor, Teleki László, Tóbiás József, Tukacs István, Ujhelyi István, Varga László. A FideszKDNPből senki. (Gőgös Zoltán: Miért nem adtátok vissza?) Fontos ez, mert a magyar politikatörténetben is, azt hiszem, egy egyedi alkalom volt - szerencsére, hogy csak egyszer történt meg, bár egyszer sem kellett volna megtörténnie , hogy egy párt rutint szerzett abból, hogyan kell csökkenteni nyugdíjat, hogy kell elvenni a nyugdíjasok nyugdíjának egy részét, és utána mindenfajta egyéb indokot találni, 2010 januárjában például, hogy a 13. havi juttatás egy pluszjuttatás volt, az nem volt nyugdíj, vagy sok hasonlót mondtak, hogy majd az inflációkövető nyugdíj sokkal jobb le sz, mintsem a 13. havi nyugdíj, amit elvettek akkor. Azt az érvelést is hallottuk, amely, azt hiszem, hogy méltó beismerése a nyugdíjkassza akkori tarthatatlan helyzetének és óriási hiányának, hogy azért kellett elvenni egyhavi nyugdíjat, hogy a 12. meg a 11. havi nyugdíjat ki tudják fizetni. Tisztelt Képviselő Urak! Azon nyugdíjak kifizetésének és a nyugdíjak emelésének nem a nyugdíj elvétele, hanem a kormányváltás volt a garanciája, hiszen így tudtuk az utána lévő időszakban a vásárlóértéket 9,5 százalékk al, tehát majdnem egytizedével növelni. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) De ha nem történt volna meg 2010ben a kormányváltás, további csapások leselkedtek volna a nyugdíjasokra, ez pedig a nyugdíjadó. Valamiért a szo cialista kormányoknak mindig mániája, hogy megadóztassák a nyugdíjakat. Akkor havi 16 ezer forinttal adóztatták volna meg a nyugdíjakat (Gőgös Zoltán: Ezt hol olvastad?) , ha ezt a törvényt el nem törli 2010 után a FideszKDNP. De ahogy mondtam, már a Hornkabinetben is megszokták az ilyesfajta tevékenységet, hiszen a Hornkabinet a nyugdíj és a nyugdíj melletti munkabér (Gőgös Zoltán: 65 év fölött eltörölték az utazási költséget!) összevont adózását kezdeményezte. Ezután 2001. január 1jétől a FideszKDNP e zt eltörölte. De amint a szocialisták visszajöttek, megint elindultak a nyugdíjak megadóztatása irányába, hiszen Gyurcsány Ferenc vezette be ismételten az MSZPSZDSZes kabinet alatt az összevont adózás alá kényszerítését a nyugdíj melletti jövedelmeknek. Valahogyan, akár hogyha Horn Gyula időszakát nézzük, akár hogyha Gyurcsány Ferenc időszakát nézzük, ha a FideszKDNP kedvezőbb szabályokat is hoz a nyugdíjasok számára, valahogy a szocialisták mindig utána visszalépnek a régi mezsgyébe, talán azért, mert j obban szeretik a nemzetközi elemzők tanácsait, szívesebben mennek utasításért Brüsszelbe, mintsem hogy meghallgassák a magyar embereket és a magyar nyugdíjasokat. Ne feledjük, önök megígérték, hogy csökkenteni fogják az alapvető élelmiszerek áfáját 2006ba n, majd amikor kormányra jutottak, megduplázták ezeket az áfákat, önök is mind megszavazták itt a parlamentben. (Gőgös Zoltán: Ti meg még megemeltétek, 27 százalékra!) Mi viszont 25 százalékkal csökkentettük a gáz, az áram és a távhő árát, amit - ahogy mon dtam - százezer forintos spórolásként élhetnek meg a nyugdíjasok (Gőgös Zoltán: És a fáét mennyivel csökkentettétek?) , és tudják valami teljesen másra fordítani, amihez kedvük van, de nem az alapvető fogyasztási cikkekre, persze, ha akarják, akkor arra is. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) A szocialista nyugdíjpolitikának az egyik legszembetűnőbb vonása a folyamatos ellentmondás a kormányzati intézkedéseik és az ellenzéki időszakban mantrázott követeléseik között, úgy látszik,
