Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 29. hétfő (228. szám) - A 2020. év Trianon Emlékévvé nyilvánításáról szóló határozati javaslat tárgysorozatbavételi kérelmének vitája - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
3413 SZÁVAY ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm szép en a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010et követően kétségkívül fontos, a magyar nemzetpolitika terén fontos lépések születtek, amelyek megerősítették az anyaország és a külhoni magyar közösségek kapcsolatait. Olyan fontos lépése k születtek, amelyek az elmúlt években, az azt megelőző években nehezen elképzelhetőek lettek volna, gondoljunk csak a magyar állampolgárságra, más szimbolikus, illetve konkrét tartalmakkal feltöltött lépésekre, amely lépéseket természetesen a Jobbik támog atta, sőt jelentős részüknek maga volt korábban a kezdeményezője. Kevés olyan kérdés volt, aminek az elvi megítélésében, a nemzetpolitika tekintetében különösebb és élesebb vita a kormánypártok, illetve a Jobbik között lett volna. Az persze, hogy mit és ho gyan kellene megoldani, bizonyos lépések megtételéhez mi szükséges, illetve azok milyen határozottan történjenek, ezzel kapcsolatban voltak és vannak kritikáink. Van számos olyan javaslatunk, amelyet önök nem fogadtak be, de úgy gondolom, kevés olyan téma volt, amelyben elviekben ne értettünk volna egyet a külhoni magyar közösségek felé való fordulás, a külhoni magyar közösségekkel való törődés tekintetében. Egy ilyen azonban kétségkívül volt, és úgy néz ki talán, hogy most lesz a második ilyen nagy pont, a z az, hogy hogyan ítéljük meg június 4ét. 1920. június 4e a mi álláspontunk szerint a magyar történelem páratlan és egyik legnagyobb tragédiája. 1920. június 4én szentesítették azt a békediktátumot, amelynek értelmében a történelmi Magyarország, ezeréve s hazánk elveszítette területének 72 százalékát. Ekkor szentesítették azt a békediktátumot, amely nemzetünk egyharmadát taszította idegen, ellenséges uralom alá. 100 éves évfordulóhoz közeledünk, ennek a dátumnak a 100 éves évfordulójához. Önök néhány évve l ezelőtt úgy döntöttek, hogy Trianonra ünnepként kell emlékezni, önök néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy ez a nemzeti összetartozás ünnepe, a Magyarság Háza egyébként az ünnepi - ünnepi! - meghívót a mai napon is úgy küldte ki vagy néhány nappal eze lőtt, hogy a nemzeti összetartozás ünnepére fog majd sor kerülni. Az elmúlt évek során az önök képviselői ünnepi beszédeket mondtak és ünnepi rendezvényeken vettek részt június 4. kapcsán. Mi úgy gondoljuk, hogy ezen a napon nincs minek örülnünk, nincs mit ünnepelnünk, 1920. június 4. egy történelmi tragédia, amely persze megfogalmaz számunkra feladatokat a jövőre vonatkoztatva is, ebben egyetértünk. És azért is, mert a jövőbe szeretnénk tekinteni vagy a jövőbe is szeretnénk tekintetni, ezért nyújtottuk be Farkas Gergely képviselőtársammal azt a határozati javaslatot, amely 1920. június 4e 100 éves évfordulója alkalmából 2020at Trianonemlékévvé nyilvánítaná, és felkérné a kormányt, hogy egy programsorozat előkészítését és kidolgozását bízza egy parlamenti frakciók által kijelölt személyekből felálló emlékbizottságra. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy konszenzusos javaslat legyen, próbáljunk egy nemzeti minimumot megfogalmazni ezzel kapcsolatban, minél többen érezzék magukénak ezt az emlékévet. A nemzeti ö sszetartozást hangsúlyozó és annak megélését célzó programokat szervezzünk, hazai és nemzetközi konferenciákat, iskolai rendezvényeket; hozzunk létre emlékműveket, népszerűsítsük a Kárpátmedencei turizmust; de még ilyen ötleteink is vannak, hogy postai em lékbélyeget vagy emlékérmét adjunk ki. Egy olyan javaslatcsomagot, egy olyan javaslatot nyújtottunk be Farkas Gergely képviselőtársammal, amit mi egy nagyon tág tárgyalási minimumnak értelmezünk. Mi azt szeretnénk, azt szerettük volna, ha ehhez önök is csa tlakoznának, ha minden parlamenti frakció néhány képviselője ehhez az előterjesztésünkhöz csatlakozna, ha egy közös előterjesztésként kerülhetne a Ház elé. Megvitathatnánk együtt mindnyájan, minden parlamenti frakció azt, hogy hogyan lehetne egy olyan mini mumot megfogalmazni 1920. június 4e kapcsán, hogyan kereshetnénk meg azt a nemzeti minimumot, amely mindenki számára elfogadható, amely azt az üzenetet közvetítené a ma élő magyarok számára, hogy a Magyar Országgyűlés kiemelt jelentőséget tulajdonít a kül honi magyar közösségek ügyének; azt az üzenetet fogalmazzuk meg közösen, hogy igenis vannak olyan alapvető nemzeti célok, ilyen a magyar közösségek támogatása, amelyben egyet tudunk érteni.
