Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - Az Európai Unió és tagállamai, és másrészről az SADC-GPM-államok közötti Gazdasági Partnerségi Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
334 Botswanában, a Délafrikai Köztársaságban és Namíbiában is kirendeltséggel rendelkező Magyar Nemzeti Kereskedőház segíti. (15.40) A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a megállapodás kötel ező hatályának elismerésére az Országgyűlés adhat felhatalmazást. Ugyanezen törvény 9. § (1) bekezdése alapján a megállapodást törvénnyel szükséges kihirdetni. Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a megállapodást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Witzmann Mihálynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a külső szemlélők, illetőleg a hallgatóság számára talán jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen szempontból is van jelentősége az előttünk fekvő törvénytervezetnek, illetőleg miért fontos Magyarország számára az, hogy az Európai Közösség és az SADC, azaz a Délafrikai Fejlesztési Közösséghez tartozó országok közti kereskedelmi akadályok lebontása megtörténhessen, és ennek megfelelő kereteit törvény formájában is rögzíthessük. Nos, a Délafrikai Fejlesztési Közösség GPM csoportja, röviden az SADCGPM csoport hat országot érint, nevezetesen: Botswanát, Lesothót, Mozambikot, Namíbiát, Szváziföldet és DélAfrikát, továbbá, ahogy az előbb hallhattuk, Angola pedig megfigyelői státusszal ren delkezik jelenleg, és az is könnyen elképzelhető, hogy a jövőben talán csatlakozni is szándékozik ehhez a szóban forgó megállapodáshoz. Az SADCGPM csoportnak a legnagyobb kereskedelmi partnere jelenleg az Európai Unió, amely főként ásványokat és fémeket i mportál a régióból, és feldolgozott termékeket exportál oda. Az érintett országokkal folytatott kereskedelmünk összességében, ha Angolát is beleszámítjuk, mintegy 63 milliárd eurót tett ki ez idáig. Az említett csoportból felszólalásomban csupán két ország ot emelnék ki: az egyik Mozambik, a másik pedig Botswana, ugyanis ismert tény, hogy Mozambik kegyeiért komoly és nagy gazdasággal rendelkező országok diplomatái versengenek, elsősorban az ott elérhető gazdag nyersanyagkészletek miatt, Botswana pedig ma már nem pusztán a sivatagáról, a sivatagi élővilágáról híres, hanem a gyémántbányászatával az utóbbi időszakban sikerült a világ élvonalába kerülnie. Részben ezt a most megerősítésre váró kapcsolatot nevezte el a Külgazdasági és Külügyminisztérium is, ahogy a z előbb is szó volt már róla, úgynevezett déli nyitásnak, és pontosan ezzel a régióval vette fel, részben egyébként újból, a diplomáciai kapcsolatokat a külügy, és kezdte meg a külképviseletek újranyitási körének bővítését ebbe az irányba is. Ennek az új g azdasági partnerségi kapcsolatokra épülő stratégiának egy fontos eseménye, ha úgy tetszik, nyitánya volt a 2013ban megrendezett BudapestAfrika Fórum, amelyen az Afrikai Unió bizottságának elnöke is jelent volt. A kezdeményezés sikerét, azt gondolom, az i s jól mutatja, hogy azóta a déli nyitás stratégiájával összhangban kialakított Afrikapolitika jegyében már a második Afrika Fórumnak is otthont adhatott Magyarország, amelynek fő céljai közé tartozott, hogy fokozott párbeszédet folytasson Magyarország a k orábban hazánkban tanult afrikaiakkal, a hazai akadémiai, civil és üzleti szféra képviselőivel, és hogy jobban építhessünk az általuk felhalmozott tudásra és kapcsolati tőkére egyaránt. Most, amikor az Európai Unió és tagállamai, valamint a Délafrikai Fej lesztési Közösséghez tartozó államok közötti gazdasági partnerségi megállapodásról tárgyalunk, akkor tulajdonképpen
