Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3221 legmagasabb az autópályák aránya a volt szocialista középeurópai országok között, ezzel párhuzamosan állítható, hogy infrastruktúrafejlesztésre bizton szükség lesz. Tehát arra a kérdé sre, hogy mi lesz a vidék megtartó ereje, és hogyan lehet a lakosságot ott tartani, a munkaerőmobilitás mellett, a közlekedés átszervezése mellett, biztos vagyok benne, hogy további infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Most 2400 milliárdos közútf ejlesztési programot hirdetett a magyar állam, amiben még mindig autópályaépítések, egyes számú főútkorszerűsítések és kettes számú főútkorszerűsítések vannak. Ez a 2400 milliárd forint, amely már hazai költségvetésből megy és nem EUs pénz, még mindig nem volt elég arra, hogy az alacsonyabb rendű utak vagy a kisebb települések föltárását és megközelítését lehetővé tette volna. Ez nagyon tanulságos dolog egyébként az egész országszervezés és a közlekedési hálózat szervezése szempontjából. 1300 milliárdot fogunk a következő években hazai és EUs pénzből költeni a vasútfejlesztésre, de ezek is fővonalak, amelyek nyilvánvalóan a lakosságnak a Budapest felé irányítását fogják segíteni, de az a kérdés, hogy hogyan fogják segíteni a helyben maradást. Az előbb s zóltam a közszolgáltatások kérdéséről. Én minden olyan gondolatot elleneztem és most is ellenzek, amely az egészségügy bármilyen olyan átszervezését propagálja, amely centralizálni, központosítani akar. Én azt gondolom, hogy mindig azt a kottát veszi elő a z összes nagy egészségügyszervező, ami azt mondja, hogy Magyarországon sok kórház van. Ez egy hülyeség. Ha valaki megnéz hasonló méretű országokat, akkor láthat erre is példát, és láthat arra is példát. Az én megítélésem és meggyőződésem szerint mind az e gészségügyi ellátást, mind az oktatási ellátást és az állami közszolgáltatásokat is 197 járáson keresztül minél közelebb kell vinni a választópolgárokhoz. Ez ráadásul a mai digitalizáció időszakában egyáltalán nem lehetetlen, könnyebb, mint amilyen volt tí z vagy húsz esztendővel ezelőtt. A közbiztonsággal kapcsolatban már elmondtam, amit a figyelmükbe ajánlottam. A megélhetés javításáról szeretnék néhány rövid gondolatot mondani. 2015ben a bruttó átlagkereset Budapesten 319 ezer forint volt, az országos át lag 243 ezer. Tehát Budapesten 319 ezer forint volt a bruttó átlagkereset, az országos átlag pedig 243 ezer forint, és a munkanélküliségi adatokat természetesen nem citálnám ide. Ez azt mutatja, hogy a vidék eltartóképessége, a megélhetés lehetősége részbe n elválaszthatatlanul összefügg azokkal a nemzetgazdasági ágazatokkal, ahol alacsonyabb a jövedelemtermelő képesség, alacsonyabb a profitabilitás és alacsonyabb a kereseti lehetőség - ilyen az agrárium. (15.10) Ebben a teremben már sokszor elhangzott, és c sak egyetlenegy megjegyzést tennék az agráriummal kapcsolatban, hiszen a vita, gondolom, részben a vidékfejlesztési források fölhasználására is kitér majd, hogy vajon ma Magyarország az agráreltartó képességét kimerítie vagy sem. Magyarországon 180 ezer e ntitás kap földalapú támogatást. Állítólag - mondják ezt a szocialisták - valamikor 500600 ezer, sőt 700 ezer ember megélt a mezőgazdaságból. (Gőgös Zoltán: Másfél millió.) Másfél millió. Most ha az agrárbizniszt, tehát az élelmiszeripart és mindent, ami az agráriumra rárakódik, ehhez hozzácsatoljuk, a 180 ezer földalapú támogatotthoz hozzárakjuk, akkor sem hiszem, hogy 200300 ezer embernél közvetlenül több kapcsolódna magához az agráriumhoz. Messze kevesebb lehetőséget használ ki az agrárium, mint amenny it kihasználhatna. Fontos kérdés a jövőre nézve, és nem egyszerű megválaszolni, európai uniós agrárkereskedelmi vagy világagrárkereskedelmi és termelési viszonyok között - vagy nem beszélve még az infotechnológiai eszközeit illetően , hogy vajon a magyar mezőgazdaság létszámeltartó képességét, hogy minél több ember ebből éljen meg, hogyan lehet megszervezni, vagy milyen eszközökkel lehet pozitívan befolyásolni. Annyit biztos levonhatunk történelmi tanulságképpen, hogy a nagybirtok ennek semmiféleképpen ne m segített a XX. századi történet alapján. Ennyit bizton tudunk. Tehát az a törekvés, még az eszközökről, ha vitatkozunk is, az a törekvés, hogy nagybirtokalapú legyen a magyar mezőgazdaság, az biztos, hogy nem segítette a magyar vidék
