Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3222 fejlesztését vagy me gmaradását, mert az koncentrációhoz, magas gépesítéshez, alacsony foglalkoztatáshoz vezetett. A mi érdekünk pedig magas gépesítés, de magas foglalkoztatás mellett, tehát itt nyilvánvaló, kultúraváltásokon kell gondolkodni, ami messze átvisz ahhoz, hogy vaj on a magyar agráriumtámogatás és az agráriumfejlesztés hogyan kapcsolódik össze, hogyan kapcsolódik össze az élelmiszeripar fejlesztésével. Itt szeretném azt is szóba hozni, hogy a munka kérdéskörében meggyőződésem szerint, ugye, Magyarországon van 200 eze r közmunkás átlagosan, a közmunkaprogram biztos, hogy ezeknek a településeknek a boldogulásához hozzájárult. Én ismerek persze olyan képviselőtársakat, akiket ez nem érdekel, mert olyan településeket képviselnek, mint például a fővárost, ahol nincs közmunk aprobléma, hiszen munkaerőhiány van, és nem munkaerőfölösleg. Az énáltalam képviselt körzetben azonban a település megmaradása szempontjából a közmunkának szociológiai értelemben is döntő hatása volt, hiszen a bűncselekmények csökkenése és a közfoglalkozt atás között egyenes összefüggés van. De azt gondolom, hogy a vidékmegtartás és a vidékfejlesztés szempontjából a tartós közmunka is sokat jelent. Ma azt mondja a magyar állam a 2018as költségvetés tárgyalásával párhuzamosan, nem kevesebbet állítunk, mint azt, hogy jövőre mindenki dolgozni fog, aki dolgozni akar, mert vagy a piactól kap munkát, a munkaadóktól, vagy pedig a magyar államtól kap munkát. De aki dolgozni akar, annak mindenféleképpen lesz munkája. Az erőforrások elosztását már itt szóba hoztam. É n tisztában vagyok azzal, hogy az eszközök tekintetében számos vita van, de azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy az elmúlt másfél esztendőben 30 ezer olyan gazdálkodó volt Magyarországon, aki valamilyen formában földet tudott vásárolni. Központilag bérbe adott állami eszköz került 30 ezer emberhez. 100 bérlő helyett most 30 ezer tulajdonos használja a korábbi állami földtulajdont. Meggyőződésem szerint ez egy bölcs és jó döntés volt, jól mutatja, hogy az eszközök újraelosztásával lehet befolyásolni azt, ho gy a vidéknek mi lesz a megtartóképessége. 20072013 között 9200 milliárd forintot osztott el a magyar kormány és a parlament közösen, ebből 1518 milliárd forint jutott a vidék fejlesztésére. Ebből 76 százalékot 2010 után kellett kifizetni, mert 20042010 között még arra sem voltak képesek az akkor kormányzók, hogy a kifizetéseket megszervezzék. Tehát az akkori források 76 százalékát most kellett kifizetni. Most a rendelkezésre álló keret, amely, feltételezem, hogy az LMP szándéka szerint a mai vitanap egyi k tárgya is, mindösszesen 1300 milliárd forint, amely 68 darab pályázatban 2017. március 31én kiírásra is került. Ennek az összegnek a 80 százalékát arra szánjuk, hogy a kis- és középes gazdaságok megerősödjenek, másrészről természetesen településfejleszt ésre is irányítunk forrásokat, mint ahogy az előbb említett „Modern városok” program keretében, illetve a kisebb települések fejlesztését szolgáló területi operatív program, megyei fejlesztési keretek és egyedi fejlesztési döntések keretében is. Az állami szolgáltatások hozzáférését, úgy gondolom, hogy érdemben javítottuk akkor, amikor az ügyek intézését járásokba szerveztük. A járásokban pedig megszerveztük a 2 ezer fő alatti településeken is az ügyintézés lehetőségét. Ugye, a kormány - szimbolikus céllal is jól mutatja a magyar belviszonyokat - kitűzte, hogy kormányzati szervek települjenek vidékre. Ezt az elképzelést atombombatámadások érték már a bejelentés pillanatában, ezért jól mutatja, hogy a hétéves erőfeszítéseink eredményeképpen csak a vidékfe jlesztési államtitkárság emigrált Kecskemétre, a kormány többi része Budapesten állomásozik. A miniszterelnök által bevetett legteljesebb rábeszélőképesség ellenére sem lehetett mobilizálni a kormányzati struktúrát, mert ennyire centralizált még egy tízmil liós ország is, a decentralizációnak adott esetben kormányzati végrehajtó hatalmi szinten nem voltak meg a föltételei. Egy olyan programot fogunk az Országgyűlés elé tárni a következő időszakban, amely a 10 ezer fő alatti települések megszólítását szolgálj a. Ebből már idéztem, az előbb felhoztam már a munkaerőmobilitás kérdését, mármint hogy a közeli munkahelyre jobban, gyorsabban jussanak el,
