Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3220 amely meggyőződésem szerint az egyoldalú, korábbi évtizedekre jellemző fővárosközpontúságot jelentős mértékben csökkenti. Itt még sz óba hoznék egy másik dolgot: most pénteken zárul le a „Modern városok” program, amely 23 megyei jogú város gazdaságfejlesztési programját támogatja. Nyilvánvalóan ahogy ennek vége van, a kormánynak azt kell megterveznie, a jövő évi választásoktól független ül is, a mindenkori kormánynak az a kötelessége, hogy valahol a 10 ezer és 50 ezer fő közötti települések, városi rangú települések számára is gazdaságfejlesztési programot nyisson, és a 10 ezer fő alatti községek számára is gazdasági programot nyisson. Na gyon világosan döntött 2010 után a kormány, amikor a 2000 fő alatti települések önkormányzati hivatalait koncentrálta, mert ez kijelöli azokat a településközösségi fenntarthatósági kereteket, amelyek fontosak a jövőre nézve. De nem eldöntött kérdés, ebben a Házban sem kibeszélt kérdés még az, hogy a területi különbségekkel együtt vajon a magyar államnak hol és milyen egészségügyi szolgáltatást, oktatási szolgáltatást kell biztosítania. 2010ben azt hirdettük meg, még Lezsák Sándor képviselőtársam vezetéséve l, hogy mindenhol, ahol a szülők igénylik, alapfokú oktatást kell biztosítania a magyar államnak. Újra fel kell tenni a kérdéseket, hogy vajon a szülők mit igényelnek: azt igénylik, hogy a közeli járási központba költözzenek és ott legyen iskolafejlesztés, vagy azt igénylik, hogy a 600 fős faluban legyen egy jó minőségű alapfokú oktatás, függetlenül attól, hogy hány gyerek születik. Mert ha igaz az az állítás, hogy a versenyképesség egyik legfontosabb tétele az oktatás, akkor nagy kérdés az, hogy egyébként az ország 40 százalékát, amely kisfaluban, kistelepülésen él, ez a kérdés hogyan érinti és hogyan befolyásolja; vajon a kistelepülési iskolák vagy a járásközponti iskolák minden egyes következménnyel - a bejárás és közlekedés megszervezésének következményé vel - versenyhátrányt vagy versenyelőnyt jelenteneke. Amikor azt mondják a magyar oktatási rendszerre, hogy az leginkább erősítette korábban a különbségeket gyerek és gyerek között, az nemcsak egy osztályon belüli gyerekeket jelentett, hanem a fővárosi, v árosi, vidéki, kistelepülési vagy falusi gyerek lehetőségei közötti különbséget is ez alatt érthetjük, ami, úgy gondolom, a vidékfejlesztés vagy az élhető vidék szempontjából egy nagyon fontos és máig eldöntetlen kérdés. Mihályi Péter szavai érvényesültek 2002 és 2010 között: ő azt mondta, hogy nem kell a faluban iskola, nem kell háziorvos, mindenki menjen a közeli centrumba, be kell az embereket oda telepíteni, be kell terelni a városokba, és akkor minden probléma ezzel megoldódik. Történelmi tudásunk van arról, hogy ez teljesen ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, nemcsak kulturális, nemcsak kultúrantropológiai vagy történeti értelemben, hanem a nemzeti létezésünkhöz hozzátartoznak bizonyos életformák; a falu felszámolása is egy nagyon súlyos liberál is tévedés, amivel, úgy gondolom, a XXI. században le kell számolni, és nem erősíteni kell ezeket a folyamatokat. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Azt is szeretném itt szóba hozni, hogy érdemes volna újra és újra visszatérni arra a kérdésre, hogy vajon Ausztriába n hogyan lehet megszervezni úgy az országot, ami egy 8 milliós ország, sokkal rosszabb területi adottságokkal, mármint többe kerülő közlekedést igénylő területi adottságokkal a hegyvidék miatt, hogy a kistelepülések képesek lehetőséget és megélhetést bizto sítani az ottani lakosság számára. Tehát elkerülhetetlenek… (Dr. Staudt Gábor közbeszól. - Gőgös Zoltán: Ott nem adóztatják a napelemet!) Bocsánat! (Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.) Biztos sok oka van, arra való a vitanap, hogy ezt megvitassák, föl tételezem. Amiben biztosak vagyunk, és amit ha valaki megnézi az európai benchmarkokat, azonnal levonhat tanulságképpen: hiába költött a magyar állam 2007 és 2013 között 3500 milliárd forintot a magyarországi közúti, csak a közúti infrastruktúra fejlesztés ére 3500 milliárd forintot költött az ország 2007 és 2013 között, ez nem jelenti azt, hogy a másod- vagy harmadrendű utak, amelyeket a falvas települések közlekedésre használnak, érdemben javultak volna. Tehát miközben a fő közlekedési hálózatban Magyarors zág KözépEurópában a legelőnyösebb pozícióban van, itt a
