Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 5. péntek (220. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2386 fontosabb az, hogy a pedagógusok szakma i biztosítása is hiányzik. Tehát nincs az a szakmai erő, munkaerő, foglalkoztatási erő, amely igazán el tudná látni azt a feladatot, amivel szembetalálkozik akkor, amikor a hátrányos helyzetű régiókban, földrajzi területeken megtalálja a problémát. És miér t nem? Nagyon sokszor említettem és most is szeretném aláhúzni, hogy a pedagógusoktatás nincs rendjén. A pedagógusok oktatását mindenképpen új alapokra kellene helyezni, mert ha ott nem lesz érzékenyítve az a fiatal, aki ki fog kerülni a pedagóguspályára, akkor, nem fogja nagyon választani azt az életformát, hogy olyan földrajzi helyen tanítson, ahol hátrányos helyzetűekkel találkozik. Mint ahogy az orvosi alapellátásban az orvosokat már lasszóval sem lehet megtartani ilyen helyeken, ugyanez a helyzet a ped agógusoknál is, és azt lehet mondani, hogy nagyon sokszor nyugdíjasok, nyugdíjas korú pedagógusok tanítanak az ilyen helyeken. Ebből csak azt lehet lekövetkeztetni, hogy mindenképpen fontos lenne a pedagógusképzést újragondolni és átgondolni, hogy hogy leh etne érzékenyíteni, és a másik oldalon nemcsak érzékenyíteni, hanem hogy lehetne megfizetni azokat a pedagógusokat, akiknek kihirdették az életpályamodellt, viszont nem nagyon érik el. Főleg azokban a térségekben nem tudják elérni, amikről beszélek. Lehet azt mondani, hogy a pedagóguséletpályamodell mindenkit elér, viszont higgyék el nekem, fogadják el tőlem, hogy nagyon sok helyen mondják nekem azt, hogy nem is értik, miről beszélnek akkor, amikor pedagóguséletpályáról beszélnek, mert amikor roma többségű iskolában tanítanak, akkor ez ott nincs kompenzálva; nincs kompenzálva és nincs megfizetve az a pedagógus. Ebből adódóan lehet látni, hogy ott nagyon nagy a probléma, és ott mindenképpen kell valamit tenni. Ahhoz, hogy az a statisztikai adatsor, amit emlí tettem, megváltozzon, mindenképpen kell a földrajzi helyzeteken változtatni. Azokon a földrajzi területeken, ahol hátrányos helyzetűek élnek és laknak, az oktatás színvonalát emelni kell, még egyszer mondom, az oktatási intézmény strukturális rendszerében, illetve a humán erőforrásban, mert ha ezt nem teszik meg, akkor nem lehet látni azt, hogy az ott élők helyzete hogy tud változni. Mi a helyzet a nagyvárosokban? A kötelezettségszegési eljárás pont azért indult el, mert több olyan nagyobb településen, mint például Nyíregyháza - nevesítve: a Huszártelepen , olyan körülmények közt tanultak, ami vitát gerjesztett, hogy azok a gyerekek, akik odajárnak, szegregált oktatási intézménynek tudjáke be, szegregált körülmények között tanulnak, vagy éppen nem. A bírós ág erre azt a választ adta, hogy igen, azt mindenképpen szegregáltnak tartja. Ezzel a lehetőséggel most talán új helyzet alakul ki, és lehet látni azt, hogy ebben talán most elmozdulás lesz. De mit lehet tenni egy ilyen helyen, amikor koncentráltan laknak roma tanulók egy bizonyos helyen? Én azt gondolom, semmiképpen nem kívánatos az, és nem is tudjuk elérni, sem önök kormányzati szinten, se senki, hogy akkor oda vigyünk be nem roma hallgatóka t, tanulókat, és onnantól kezdve akkor megváltozik minden. Egyetlenegy módon lehetne változtatni ezekben a nagyvárosi szegregátumokban az én értékrendem szerint, mégpedig úgy, ha a minőségi oktatás hozzáférését biztosítanák. (14.00) Ha a minőségi oktatás h ozzáférését biztosítanák, akkor, azt gondolom, mindenki számára vonzó lehetne az a környezet, amely biztosíthatná az alapoktatást a köznevelésben. Tehát a kérdés az, államtitkár úr, hogy kívánnake ebben a dologban előrelépni. Hogy a minőségi oktatáson ker esztül, még akkor is, ha a roma lakosság aránya magasan koncentrálódik abban a térségben, esetleg még a nem romáknak is adnak olyan lehetőséget, olyan iránymutatást, hogy vigyék oda ők is a gyerekeket, ne pedig 1520 kilométerre a településtől, vagy a váro s egyik végéből a másikba, nehogy a cigány gyerekekkel együtt tanuljanak. Tehát a minőségi fejlesztés mindenképpen tudná ezt a helyzetet kezelni, és nem a problémákat tudná mélyíteni, hanem pont ellenkezőleg, az árkokat temetné be. Ezen kívül nagyon fontos nak tartom azt, hogy ha az oktatásról beszélünk, akkor komplexitásában nézzük meg a dolgot, mert amikor az Európai Bizottság jelentését olvassuk, akkor nemcsak az
