Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 5. péntek (220. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2387 oktatásról írt a jelentésben a Bizottság, hanem írt a komplexitás hiányáról is, hogy a szülők munkahelye és lakhatási helyzete nincs meg. Innentől kezdve nincs olyan feltétel, hogy a gyerek igazából el tud járni az oktatási intézménybe, nincs olyan háttere, amely segíthetné a gyereket az oktatásban. Ugye, itt elsősorban arra szeretne kitérni a jel entés is, jómagam is, hogy fontos lenne azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy az oktatási esélyegyenlőség nemcsak a gyereket kell hogy érintse, hanem a szülőket és a szülők környezetét is. A közfoglalkoztatás az egyetlenegy munkahely, ami számukra lehetsé ges, de az egyenlő a segélyezéssel. Csak annyi a különbség, hogy itt munkát végez, ha tudnak neki érdemi munkát biztosítani. De legalább a gyerek lát valami olyan képet, ami számára mindenképpen modell, minta lehet. Ezért tehát én nem tartom rossznak, ha k özfoglalkoztatás van, csak az egy olyan foglalkoztatási csapda, amelyből nem nagyon lehet kikerülni. Ezért tehát kívánnake komplexen foglalkozni az oktatás területén belül a szülők foglalkoztatási helyzetének javításával, illetve a lakhatást, mint mondtam , hogyan kívánják rendezni? Nem szeretnék arra kitérni, amit nagyon sokszor elmondtam, hogy ma 650 cigánytelep van, és közel 120 ezer roma ember él cigánytelepeken, ahol a kitörési pont egyenlő a nullával, ha lehet így fogalmazni; sem az oktatásban, sem a foglalkoztatásban, sem a lakhatásban, sem az egészségügyben nincs, de most arról nem szeretnék beszélni. Mégis, hogy gondolom, hogy lehetne ebből a csapdából kitörni? Mindenképpen fontosnak tartanám, hogy azok a tanulói programok, amelyek régebben vagy mos t elindultak, továbbra is fejlődjenek, mert szeretném aláhúzni, hogy ezek jól működnek. Még egyszer, ellenzéki képviselőként ezt szeretném aláhúzni, hogy jól működnek. Hiányolom azt, hogy nem több nagyvárosban van lehetőség a pénzügyi keretek miatt. De itt szeretném újra felhívni a figyelmét a kormánynak, államtitkár úrnak, hogy a következő év költségvetésébe próbáljanak meg olyan költségeket beinvesztálni, berakni, amelyek ezt kompenzálják, minél több településen lehetnek olyan tanodák, amelyek szükségesek a felzárkóztatáshoz, a tehetséggondozáshoz; tehát a szülőktől vegyen át olyan feladatokat, amelyeket a szülő nem tud ellátni. Ehhez viszont forrásokat kell hozzárendelni, mert nagyon fontos, hogy a cél, az irány meg van fogalmazva az önök részéről, viszon t a struktúra nincs teljes mértékben kiépítve. Azt gondolom, a pénzügyi kondíciók hozzárendelésével ez mehetne, és kell is, hogy menjen. A másik nagyon fontos része, tisztelt államtitkár úr, már számtalanszor kértem, hogy az ösztöndíjrendszer legyen egy ol yan struktúrában, ahol átlátható, hogy hány roma gyerek kap ösztöndíjat. Mert ha tudnánk most, hogy hány gyerek kap ösztöndíjat általános iskolásként, középiskolásként vagy éppen a felsőfokú oktatásban, akkor sokkal jobban meg lehetne válaszolni a brüsszel i adminisztrációnak, hogy mennyi pénzt fektetett bele a kormány abba, hogy a roma gyerekek esélyei növekedjenek az általános iskolától, a közneveléstől egészen az egyetemig, főiskoláig. De, gondolom, ezt azért nem teszik meg, mert nem akarják kimutatni azt , hogy milyen kevés pénz fordítódik a roma gyerekek ösztöndíjára. Ezért kérném államtitkár urat, akit egy nagyon komoly embernek tartok, hogy hasson oda, hogy legyen látható, hogy az adófizetők forintjai, amelyek a roma gyerekek oktatására fordítódnak, és itt minden adófizető állampolgár érdekében szólok, akik szívesen látnák, hogy mire fordítódik az ő pénzük, legyen látható, hogy hány gyerek kap támogatást ebből a pénzből, amit ők fizetnek be, hány tud eljutni főiskolára, egyetemre. Mert akkor láthatóvá te nnénk azokat a forrásokat, amelyek az ő számukra nyitottak lennének. (Ikotity István elfoglalja helyét a jegyzői székben.) Ezért a problémát nem kellene konzerválni azzal, hogy ott hagyják és megpróbálják abban a helyzetben az ösztöndíjukat kifizetni, ami ben vannak. Mert nem vonom kétségbe, hogy sok milliárdról van szó, de nem látható, hogy mennyi fizetődik ki, erről számtalan visszajelzés jön. Csak egyetlenegy példát mondok, hogy miből vezetem le. 1998ban mintegy 8 ezer diákot támogattak, a
