Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 5. péntek (220. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2385 ELNÖK : Köszönöm szépen, Dunai Mónika képviselő asszony. Most megadom a szót Teleki László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. TELEKI LÁS ZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a kötelezettségszegési eljárás, azt gondolom, hogy nem hiányzott Magyarországnak semmiké ppen, mert mi az ellenzékben nagyon sokszor elmondtuk, hogy azzal az oktatással, amit láthatunk, valamit kellene tenni akár Balog Zoltán miniszter úrnak, akár pedig a kormány többi tagjának. De nem figyeltek arra az intő szóra, hogy nem azért mondjuk, mert ellenzéki képviselők vagyunk, hanem azért is, mert fontosnak tartottuk, hogy az a társadalmi réteg, amely Magyarországon az egyenlő esélyek jegyében az oktatáshoz szeretne hozzáférni… - akkor azt gondolom, hogy csak a féltés és az óvás miatt tettük ezt. E nnek ellenére most, amikor látjuk, hogy milyen módosítást javasolnak és hogy akarják kiküszöbölni a csorbát, azt gondolom, hogy ez mindenképpen üdvözlendő, mert elindultak abba az irányba, hogy megfeleljenek az Európai Bizottságnak. Viszont szeretném felhí vni a figyelmet arra, hogy ezzel azért nem lesz megoldva a magyarországi romák oktatási helyzete. És néhány olyan sarkalatos kérdést is felvetnék, amely lehet, hogy nem államtitkár úr területe, de mindenképpen fontos lenne a kormány részéről intő jelnek ve nni. Az egyik: nagyon sokszor azt mondják, hogy az egyházi oktatás ki fogja váltani azt a problémát, amellyel a magyarországi romák oktatási helyzete bír. Bizonyára van abban igazság, hogy az egyházi iskoláknak nagy szerepük lehet abban, hogy Magyarországo n a romáknak nagyobb esélye legyen a továbbtanulásra, mint volt ez idáig. De azt is lehet látni, hogy nem minden szülő és nem minden gyerek ebbe az irányba akar elmozdulni, viszont a másik irányban nem nagyon látunk esélyt arra, hogy a kitörési pontok megl ehetnének, és annak sem látjuk az esélyét, hogy azok a százalékok, amelyeket most láthatunk a statisztikai adatokban, hogy hogy néz ki a roma tanulók helyzete, azok javulnának. Ha nem megyünk messzebbre, csak a rendszerváltás időszakáig, akkor lehet látni, hogy akkor az általános iskolát befejezettek aránya mintegy 8085 százalék volt, ami elég szép szám ahhoz képest, mint ami a hatvanas években volt, míg a középiskolában tanulók száma a rendszerváltás idején mindössze 5 százalék volt, tehát nagyon alacsony nak mondható. Egyetemre, főiskolára mindösszesen 1 százaléka tudott eljutni a magyarországi romáknak. Ennek az okát soha nem vizsgáltuk ki kellőképpen, és itt önkritikusnak kell lenni, a mi kormányunk sem vizsgálta meg teljes mértékben, habár sokkal több l ehetőséget adott arra az MSZP kormánya, hogy eljussanak olyan oktatási formákba a romák is, amelyek a felsőoktatást jelentik. Ha megnézzük a számokat és összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy nem sokat változott a helyzet a rendszerváltás óta. Annyi változást lehet látni, hogy a főiskolaiegyetemi végzettséget szerzők aránya emelkedett, tehát itt látható az emelkedés, az általános iskolai korosztályban viszont hasonló a helyzet, mint volt a rendszerváltás idején. Ebből is látszik az, hogy ezzel a kérdéssel a ko rmánynak kell foglalkoznia. És milyen területen? Nagyon sokszor azt lehet látni, hogy a földrajzi területek behatárolják, hogy ki milyen oktatást kap, és ki milyen oktatási rendszerhez fér hozzá. Ha DélBaranyát nézzük, azt látjuk, hogy ott az oktatás minő sége nem megfelelő. Az Európai Unió Bizottsága is azt kívánja, hogy olyan helyeken változzanak meg az oktatás feltételei, mint DélBaranyában vagy ÉszakkeletMagyarországon. Itt szeretném aláhúzni és rögzíteni, hogy nem csak a roma tanulóknak van sanyarú s orsa, amikor ilyen térségekről beszélünk, a nem romáknak is hasonló a helyzetük, csak annyiban másabb, hogy a szegregált településekről még inkább nehéz bejutni az oktatási intézményekbe. Ebből adódóan mindenképpen ki kell fejtenünk azt, hogy elsősorban az ok a települések és azok a földrajzi térségek, amelyekben hátrányos helyzetűek élnek, ott az oktatás minőségét még mindig nem tudják biztosítani, sem az oktatási intézmények a színvonalában, ami nagyon fontos, de még
