Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 2. kedd (217. szám) - Ikotity István (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mi lesz a speciális nevelési igényű, fogyatékossággal élő gyermekek oktatásával?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1942 jövőben lazítana a speciális nevelési igényű, fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgozó pedagógusok foglalkoztatási követelményein. Biz onyos esetekben nem lenne kötelező gyógypedagógus végzettségű munkatársakat alkalmazni, de a szaktanári végzettség alól is adnának felmentést. A kabinet nem is titkolja, hogy az egyre égetőbb pedagógushiányt akarja így kezelni. A döntést pedig azzal indoko lják, hogy inkább feladják a magas szintű szakmai végzettségre vonatkozó követelményeket, mintsem hogy egyáltalán ne legyen olyan, aki foglalkozna a gyerekekkel. Ez azonban, tisztelt államtitkár úr, egy álságos érvelés akkor, amikor hét év kormányzás után fedezték azt fel, hogy pedagógushiány fenyeget. Már 510 évvel ezelőtt is lehetett látni, hogy a következő évtizedben 4050 ezer pedagógus mehet nyugdíjba, vagyis a jelenlegi tanárok közül minden harmadik. Ez hatalmas bajt jelent, hiszen az utóbbi egykét év pozitív tendenciája után sincs elég jelentkező ezekre az álláshelyekre, a pedagóguspálya nem elég vonzó a fiatalok számára. Államtitkár úr, először is: miért rejtették újra egy salátatörvénybe ezeket a fontos intézkedéseket? Miért nem álltak elő egy új, önálló, saját törvénymódosítási kezdeményezéssel? Miért szabtak ismét irreálisan alacsony véleményezési időt? Komolyan gondolják, hogy társadalmi egyeztetésnek lehet nevezni azt, amire négy napot adnak, ráadásul a nagyhéten, a húsvéti hosszú hétvégét is b eleértve? Miért nem lehet valódi konzultációkat, valódi egyeztetéseket folytatni, miért akadályozza ezt meg a kormány? És ami a javaslat tartalmi elemeit illeti: miért a feltételek lebutításával akarják kezelni a pedagógushiányt? Valóban lépni kell, de mi lenne, ha valóban vonzóvá tennék a szakpedagógus, gyógypedagóguspályát a fiatalok előtt? Ehhez természetesen érdemben növelni kellene a gyógypedagógusoknak is a bérét, a nevetséges bruttó 10 ezer forintot sem elérő pótlékok összegét sokszorosára kellene emelni. Ha pedig óraadó pedagógusokat fizetnek a tankerületek, nem bruttó 23 ezer forintos óradíjat kellene adni nekik, hanem ténylegesen magasabb összeget. Államtitkár úr, valóban jobb, ha szakképzettséggel nem rendelkező munkatársakat foglalkoztatnak a fogyatékossággal élő gyerekek mellett, mint ha senki sem foglalkozna velük, ezt elismerjük, de ez volt a helyzet a ’80as években is, államtitkár úr. Úgy gondoljuk, hogy a XXI. században sokkal jobb és egyedüliként elfogadható megoldás az lenne, ha magasan képzett, mind anyagilag, mind a munkakörülmények terén megbecsült gyógypedagógusok lennének. Miért nem ezen az úton haladnak? ELNÖK : Rétvári Bence államtitkár úré a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szép en a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Attól, hogy valami egy salátatörvény, tisztelt képviselő úr, még nem kell hogy zöldségeket beszéljen róla, hiszen rengeteg fogalmat kevert ön, egyiket a másikkal, másikat a harmadikkal. Engedje meg, hogy megpróbáljak pontonként végigmenni azokon, amelyeket ön esetleg tévesen mondott, vagy nem fejtette ki az igazságnak minden részét. Ami a pedagóguspályára jelentkezés számait, arányait jelenti, tisztelt képviselő úr, mióta bevezettük a pedagóguséletp ályát, és másfélszeresére növeltük a pedagógusok átlagos bérét, és mióta Klebelsbergösztöndíjat hirdettünk, amely pontosan a hiányterületeken, a hiányszakokon ad pluszösztöndíjat azoknak, akik akár hátrányos helyzetű régióban, különösen pedagógushiánnyal küzdő régióban vállalják azt, hogy 18 évesen pedagógusnak tanulnak és pedagógussá képzik magukat, nos, ennek következtében másfélszeresére emelkedett a pedagóguspályára jelentkezőknek a száma, ami azért fontos, mert sokkal szélesebb érettségiző diákkörből tudják az egyetemek kiválasztani azt, hogy kik lesznek a jövő pedagógusai. Bízunk benne, hogy ha szélesebb körből tudnak választani, akkor jobb képességű tanárok is lesznek a későbbiekben. Az elmúlt é vekben is nagyon sokat tett a kormány azért, hogy azokra, akik sajátos nevelési igényűek vagy beilleszkedési, tanulási vagy magatartási zavarral küszködnek, fokozottabban oda
