Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 19. szerda (214. szám) - A villamos energia belső piacáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet (átdolgozás) [COM (2016) 861; 2016/0379 (COD)], valamint a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvt... - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1686 IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat két hamis állításra támaszkodik. A z egyik szerint a hatósági energiaár, amelyet az Orbánkormány bevezetett a lakossági energiaszektorban, minden körülmények között jobb a piaci árnál. Ez az állítás nem igaz. A másik hamis állítás pedig, hogy a rendszerirányítás állami kézben tartása jobba n szolgálja az energiafüggetlenséget, mint az európai energiarendszerek és a hozzájuk tartozó irányítási jogosítványok összekapcsolása. Ha ez a két előfeltétel igaz lenne, akkor talán érdemes lenne megszavazni a javaslatot. Ám a realitásokkal egyik sincsen köszönőviszonyban. Ha ebből a tervezetből törvény lesz, az nem a magyar lakosság, hanem sokkal inkább Oroszország érdekeit fogja szolgálni, ugyanúgy, mint az Orbánkormány legfontosabb energetikai projektje, a tervezett paksi bővítés. A kormány továbbra i s hatósági árat szeretne a lakossági energiapiacon, és fékezni próbálja az európai energiauniót, amihez többek között a rendszerirányítási jogosítványok részleges átengedése kellene. Érdemes mindkét szándékot közelebbről megvizsgálni, mérlegelve a várható hatásokat is. A kormányzati javaslat valójában egy uniós energiapolitikai reformcsomag ellenpontja. Az Európai Bizottság azt szeretné, hogy egy több mint hatéves átmeneti periódust követően a tagállamokban a lakossági áramárat ne a kormányok, hanem a piaci verseny szabályai határozzák meg. Erről nem is olyan könnyű első pillantásra eldönteni, hogy az olcsóbb vagy a drágább áramárat szolgálnáe. A kérdés megválaszolásához érdemes a tényeket segítségül hívni. Nézzük sorra! Az Orbánkabinet első, mindent vivő érve az úgynevezett rezsicsökkentés, amit mára a kormányzati kommunikáció valószínűtlen méretűre nagyított. Önök azzal kezdték a kormányzásukat, hogy 2010től több lépésben emelték az energiaárakat, majd volt egy árcsökkentő beavatkozás, aminek az eredmény eként a 2010es árakhoz képest most nagyjából 15 százalékkal alacsonyabb a lakossági áramár. Ez lenne az a hatalmas rezsicsökkentés, amelyre oly büszkék, s amit állítólag meg akarnak védeni Brüsszeltől. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy mindeközben az energiaszektorban a piaci termelői árak mintegy 40 százalékkal csökkentek, vagyis ha a kormány helyett a piac szabályoz, most nem 15, hanem 40 százalékkal lenne olcsóbb az energiaár. A piaci árzuhanást önök nem adták át az embereknek, hanem az állami és a magánenergiaszolgáltatók árrését növelték, vagyis az elmúlt években mindenki nyert az áramáron, kivéve a lakosságot. Az az állítás tehát semmivel sem igazolható, hogy a hatósági áramár előnyösebb a piaci árazásnál. De nézzük, mi a helyzet a rendszerirány ítással! Itt is ahhoz a ponthoz célszerű visszakanyarodni, hogy az európai árampiacon tartósan alacsonyak az árak, mégpedig a kínálatot egyre inkább domináló, olcsó zöldenergia miatt. Vannak napok, különösen a nyári napos vagy más időszakban szeles időszak ok, amikor a piaci ár a nap- és szélerőművek túltermelése miatt a negatív tartományba zuhan, vagyis a termelők fizetnek annak, aki átveszi az áramot. Ez a helyzet a belátható jövőben nem fog megváltozni, mivel minden évben hatalmas mennyiségű új megújulóka pacitás lép be, további leszorító hatást gyakorolva az árakra. Önök rendszeresen azon háborognak, hogy Magyarországon az importáram aránya eléri a 3040 százalékot. Ez is csak féligazság. A szám ugyan korrekt, de azért ilyen magas, mert sokkal olcsóbb impo rtálni, mint itthon megtermelni. Vadonatúj magyar gázerőművek állnak kihasználatlanul, mert nem tudják tartani a versenyt a piaci árakkal. Úgy fest, hogy az import a magyar árampiacon tartósan jelen lesz, ugyanúgy, mint az export. A fogyasztási csúcsok ide jén importálni kell, de bármilyen energiarendszert választunk is, lesznek olyan periódusok, amikor felesleg képződik, vagyis exportálni fogunk. Arra kell tehát felkészülni, hogy Magyarországnak integrálódnia kell az európai árampiacra, hogy bármikor bármil yen irányból be tudjuk szerezni a hiányzó mennyiséget, illetve el tudjuk adni azt, amire nincsen szükségünk. Ehhez, vagyis a jól működő és biztonságot nyújtó piachoz viszont az kell, hogy az egyes kormányok ne egyenként bíbelődjenek a rendszerirányítással, hanem legyen valamilyen regionális szint, amely a termelési és a hálózati kapacitásokat összehangolja. Nincs tehát
