Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - Egyes belügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP):
1555 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes dolog ez a törvényalkotás, mert ha elolvassa az ember a törvénytervezet címét, abból is nagyon sok következteté st le lehet vonni. Például, ha olyan törvénycímet olvasok, hogy egyes, jelen esetben belügyi tárgyú törvények módosítása, akkor már tudható az, hogy itt nyilvánvalóan valamilyen salátatörvényről van szó. Jól mondom? Amikor végigolvastam ezt a címet, akkor is sejtettem, hogy itt is erről van szó, ha jól számoltam, akkor 21 törvényt módosítanak egy törvénnyel. Nyilvánvalóan itt arról lehetett szó, hogy a korábbi törvények alkalmazása során kibukott hiányosságokat próbálják meg ezzel a törvénnyel pótolni, vagy helyre tenni. Egyébként ez összefügg azzal, hogy nyilvánvalóan ebből az következik, hogy a korábban elfogadott törvények kapkodó módon, előkészítetlenül kerültek elfogadásra. Milliószor szóvá tettük, több időt az előkészítésre, hogy ezek rendben legyenek, és akkor nem lesz szükség arra, hogy egy törvényben 21 törvényt módosítunk, már ha sikerült jól számolnom ebben az esetben. Nyilvánvalóan ez nem erősíti a jogalkotóba vetett bizalmat az állampolgárok részéről. Gondolják vé gig, hogy egy normál állampolgár hogy tudja ezt nyomon követni. Egyébként is hogy lehet ezt nyomon követni, amikor a törvényalkotás úgy működik, hogy napi 200 oldalnyi törvénymennyiséget, jogszabálymennyiséget fogadunk el? Nemhogy állampolgárok, jogászok n em tudják ezt normális módon követni. Nem nevezném ezt normális jogalkotásnak. Jelen esetben az van, hogy választani kell, a 21 törvénymódosítás közül melyikkel foglalkozzak, hiszen 21gyel nyilván nem lehet foglalkozni; én is hasonlóval szeretnék, mint Bá rándy képviselőtársam tette. Ugye, a törvény azzal foglalkozik egyrészt, hogy kibővíti a megbízhatósági vizsgálattal érintett személyek körét. Ezt a Nemzeti Védelmi Szolgálat végzi, a magyar titkosszolgálat. A másik ilyen pedig a provokátorok különböző ügy ekben való bevethetőségét próbálja meg kiterjeszteni, melyek azok az ügyek, amelyekben bevethetők. A bizottsági ülésen annak tárgyalása során a jelen lévő Felkai államtitkár úr ezt a gyakorlatot hasznosnak, eredményesnek, jónak tartotta. Fontos dolog, hogy ő ezt említette, majd a végén kitérnék arra, hogy miért tartom fontosnak, hogy erről beszélgessünk. Nézzük az első részét, a megbízhatósági vizsgálaton részt vevők személyi körének bővítését. Nyilván ez összefügg azzal, hogy egyre bonyolultabbak az állami gazgatással kapcsolatos ügyek, egyre több döntés születik, és ezeket valamilyen módon ellenőrizni kell. Mint említettem korábban, ezt a feladatot Nemzeti Védelmi Szolgálat látja el. Akkor, amikor én ezt elolvastam, azt mondtam, hogy ez még lehet egy helyes döntés, egy helyes javaslat. Arra gondoltam, hogy a bővítendő személyek köre nyilván azzal kapcsolatos, ahol a döntések születnek, hiszen ott van lehetőség elsősorban a korrupcióra, ott, ahol a nagy pénzekről döntenek. Aztán meglepődve olvastam, hogy a vé grehajtás szintjére terelődött ez át, egyszerű ügyintézőkre, közalkalmazottakra terjesztik ki. Közalkalmazott például a temetkezési területen dolgozó ember vagy egy tanár, vagy óvónő. Nem hiszem, hogy ezzel kéne foglalkozni, ez nem a valós probléma megoldá sát jelenti. Akkor, ha a bővítést úgy hajtottuk volna végre, hogy a valós döntéshozók lettek volna azok, akikre ez kiterjesztődik, akkor azt mondom, hogy jó úton jártunk volna. És ez pontosan az a kör, ami a javaslatunkban szerepel. Államtitkárok, miniszte rek, különböző biztosok, ugye, van kormánybiztos, miniszteri biztos, ők azok, akik a különböző döntések meghozatalánál jelen vannak, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy ez lett volna az a kör, amelyikre ezt ki kellett volna terjeszteni. A provokálható sággal kapcsolatban, amit államtitkártársa eredményesnek és hasznosnak minősített: ezzel kapcsolatban jegyezném azt meg, azt hiszem, én vagyok az egyetlen személy a Magyar Országgyűlésben, aki részese lehetett egy ilyen eseménysorozatnak. Lehallgattak és p rovokáltak is. Nem tudom, államtitkár úr ezt hogyan élte meg, én ezt végigéltem, és pontosan tudom, hogy egy ilyen mit jelent. Ezzel kapcsolatos lenne a véleményem.