Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1460 kampányrendezvénnyé silányítottak le egy többre érdemes politikai vitát jobbikos képviselőtársaim. És azt látjuk, hogy ebben a kampányban újra a Jobbik és az MSZP szövetségesként lép fel. Világosan látni kell tehát, és a helyén értékelni, hogy ez egy olyan álságos kampány, amelynek igazi célja nem is a bérfelzárkózás ügye, minthogy az t nem is tudnánk így, ily módszerrel előrevinni. A bérfelzárkózásra ugyanis nem megoldás, hogy Brüsszelnél kopogtatunk, vagy durvábban - a Jobbik szófordulatával fogalmazva , verjük az asztalt. Újra meg kell erősítenem, hogy a magyar kormány helyett nem k ell egyetlen pártnak sem tematizálni uniós szinten a bérfelzárkózás kérdését, mert a kormány nem feledkezett el erről, nem akarja a szőnyeg alá söpörni, hanem azt támogatja, hogy a bérezés és az adózás kérdése, mint ahogy jelenleg is van, továbbra is marad jon nemzeti hatáskör, mert meggyőződésünk szerint a bérfelzárkózás szempontjából ez az érdekünk. A kormány eddig is bizonyította, hogy megfelelő gazdaságpolitikával és ahhoz megfelelő eszközökkel rendelkezik, sikerült fejlődési pályára állítani a 2009re a válság szélére sodort országot, most pedig elérkezett az ideje, hogy nagyobb sebességre kapcsoljunk, akár a bérek tekintetében is. Ehhez nekünk nem kell Brüsszelbe menni, ebben megfelelő partnernek tekintjük a magyar munkáltatókat és a magyar munkavállaló kat. Amennyiben komolyan vennénk a Jobbik bérunióra vonatkozó politikai elgondolását, meggyőződésem szerint odavezethetne, ahová az MSZP politikája vezetett 2010 előtt. Mi is volt ez a pálya? Gazdaságilag, költségvetésileg megalapozatlan, sokszor hitelből emelt bérek, ami teljes eladósodáshoz vezetett, éppen a válság küszöbén, ami így elkerülhetetlenül az IMF karjaiba vetette az országot. Csak ismételni tudom: a béremeléssel egyetért a kormány, azt számos, a béruniónál sokkal hatékonyabb eszközzel segíti, e gyüttműködve a munkaerőpiac szereplőivel, de a bérunió víziója a versenyképesség romlása miatt adóemeléshez, foglalkoztatáscsökkenéshez vezetne, vezethetne. Valószínű, nem véletlen, hogy a kinyilatkoztatásokon, az uniós aláírásgyűjtésen kívül a Jobbik s emmilyen konkrét gazdaságpolitikai eszközt, módszert nem nevezett meg a kívánt cél elérésére. Erre ma sem kaptunk választ, mert az asztalverés nem elégséges és egyedüli módszer. A bérek áhított közelítése jogszabályok, EUelőírások által nem valósítható me g. Ilyen módszer a gazdaságban nem működik. A bérfelzárkózás kizárólag szerves gazdasági fejlődés alapján, egy hosszabb időszak alatt jöhet létre. A magyar gazdaság a korábbinál kiegyensúlyozottabb és gyorsabb növekedési pályára állt. A fenntartható gyors növekedés, és így a felzárkózás kulcsa csak a termelékenység javulása, a versenyképesség növelése lehet. Ebben egyetértünk. Ez most gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése nekünk is. Az elmúlt időszak fő kormányzati intézkedései már alapvetően ezt a célt s zolgálják, a gazdasági felzárkózás pedig együtt kell hogy járjon a jövedelmek felzárkóztatásával és viszont. A bérunióban szövetséges MSZP számos vonatkozásban a kormány szemére vetette, hogy rosszul és későn reagált a foglalkoztatási, bérezési helyzetre, a migrációra, kétségbe vonja a foglalkoztatás terén elért eredményeket, kevesli a minimálbért. Azt kell erre mondanom, hogy amennyiben egy megfelelő fejlődési pályán lévő, kiegyensúlyozott költségvetéssel rendelkező gazdaságot vehettünk volna át az MSZPko rmánytól 2010ben, akkor ma sokkal jobb helyzetben lehetne az ország, és vele együtt például a bérek is. Mindazonáltal a tényeket nem kellene kétségbe vonni, kedves képviselőtársaim. A 700 ezer fős foglalkoztatásbővülés több mint kétharmada, mintegy 480 ez er fő a versenyszféra munkahelyteremtésére vezethető vissza. A közfoglalkoztatás ugyan valóban növekedett mintegy 150 ezerrel, nem úgy, ahogy Gúr képviselő úr mondta folyamatosan, hogy 180 ezerrel, azonban akárhogy is nézzük, ez harmada sincs a versenyszfé ra létszámbővülésének. Ez a szám ráadásul csökken, és a
