Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 20. hétfő (199. szám) - Egyes törvényeknek a nagypéntek munkaszüneti nappá történő nyilvánításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BALOG ZOLTÁN (Fidesz):
119 És az nem árt - s ezzel a nappal erre is felhívjuk a figyelmet , hogy ha azok is, akik egyébként nem osztják ezeket a gondolatokat, megtudják azt, hogy ennek a napnak Magyarország és Európa hagyományában van egy kétezer éves mély jelentése, mély üzenete. Valóban furcsa, hogy ünnep hez böjtöt kötünk, ebben igaza van Gúr Nándornak, de egy nagyon szigorú böjttel emlékeznek ezen a napon a keresztények. S ennek egy olyan általános mondanivalója van - idézhetnék a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsból egy hozzászólást , hogy bárkinek , aki nem osztja ezeket a gondolatokat nagyon mély hittel, annak is van mondanivalója. (21.00) Ez arról szól, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. A kereszt nélkül nincs föltámadás. Anélkül, hogy az ember nem képes valamiről lemondani, ott éppen valaki az é letéről mondott le, anélkül csak talmi sikereket tud aratni. Ez egy olyan fontos társadalmi mondanivaló is, ami a kereszténységtől függetlenül is megáll. Biztos vannak okos pszichológusok, akik ettől függetlenül is tudják ezt idézni, vagy tudják ezt egy ol yan tanításként odavinni az emberek elé, hogy ebből lehet tanulni. És vannak, akik erre ilyen módon hívják föl a figyelmet. Vannak más vallási csoportok meg nem vallási csoportok, akik a saját kultúrájuk ünnepével, nagyon sok ilyen emléknapot elfogadtunk m ár, fölhívják arra a figyelmet, még ha nem is munkaszüneti nap, hogy ők is itt vannak ebben az országban, nekik is van valami mondanivalójuk. A Magyar Országgyűlés abban egyébként európai összefüggésben is úttörő volt, kiváltotta Németország és a német Bun destag tiszteletét, ők csak utánunk következtek abban, hogy a magyarországi németek, svábok elhurcolásának és elüldözésének emléknapjáról megemlékezik. Nem minket vittek el, talán nem is a mi nagyszüleinket, bár én tudok olyanról, aki ebben a parlamentben ül, és személyesen is érintett ebben a dologban, mégis, ha van egy emléknap, akkor az üzen azoknak is, akiket ez a dolog közvetlenül nem érint. Mert egy közösség vagyunk, miközben nagyon sokféle ember van itt. Én is azért, hogy az államtitkáromat, a kormán y képviselőjét egy kicsit provokáljam, hadd mondjak el egy olyan történetet, hogy hogyan kapcsolódnak össze adott esetben ezek a hagyományok. Én, amíg nem lettem botcsinálta politikus, egy olyan közösségnek voltam a lelkipásztora, német ajkú protestáns köz össégnek, ahol az 1900as évek közepén, azt hiszem, az első világháború után komoly vita bontakozott ki a presbitérium, az egyháztanács és a lelkipásztor között, mert a lelkipásztor nem volt hajlandó május 1jén ünnepi istentiszteletet tartani. Azt mondta, hogy az nem egyházi ünnep. Az egy szociálisan érzékeny, munkáspárti, olyan értelemben, hogy a munkások pártján álló közösség volt, és követelték a lelkipásztoruktól, hogy ennek kapcsán tartson egy áhítatot. Ez még 1945 előtt volt, vagy ’48 elő tt, a május 1je is másfajta ünnep volt. Úgy gondolta a lelkipásztor, hogy igenis jár azoknak a munkásoknak, akik odajárnak a templomba, és a munkáról mint istentiszteletről, Kálvin János tanítása, tartott egy szép elmélkedést. És annak a közösségnek a két alapítója, Josef Dreher, a sörgyáros három hordó sört ajándékozott az ünnepre, és Gerbeaud, aki katolikus volt, de mégiscsak a hugenottákkal érkezett Magyarországra, mindenfajta finom süteménnyel ünnepeltette meg ezt a napot. Akkor ott kiderült, hogy még május 1jéhez, a munkához mint ünnephez van mondanivalója a kereszténységnek, természetesen a szociális tanítás értelmében. Hogy aztán mi lett május 1jéből később, meg mi ma, az egy következő kérdés. De hogy milyen hagyományaink vannak, az szerintem érték , amiről inkább beszélni kell, nem hallgatni. Én nem szégyellem, hogy hívő ember vagyok. Ebben az országban nagyon sokáig volt egy olyan rendszer, ahol azt szerették volna, hogy szégyelljék magukat a hívó emberek. Szerintem erről visszafogott büszkeséggel kell beszélni, mert az ember nem jó keresztény, csak igyekszik jó kereszténynek lenni. Ha ez egyébként kapcsolódik a munkájához, az vállalható. Ne csináljuk azt, már túlságosan belelendültem, most nem is merem az egyik közjogi méltóságot bírálni, akit egyé bként nagyon tisztelek, és aki azt mondta, hogy ő azért nem vesz részt a szent áldozásban egy mise keretében, mert van az országban olyan, aki ezt nem tartja, és ő mindenkinek a nemzet egységét jeleníti meg. Szerintem ez egy rossz megközelítés. Az ember ak kor gazdagítja a
