Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - SCHANDA TAMÁS JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
1006 Sokszor kimarad az, hogy az idejövő EUs források mellett, am ikor csatlakoztunk az Unióhoz, mik voltak azok a hátrányok, amiket el kellett szenvednünk. Elég itt a piacnyitással megvalósuló iparunknak, feldolgozóiparunknak a gyakorlati tönkretételére, kisvállalkozások, középvállalkozások tönkretételére gondolni, és m indezeket a mérlegbe ugyanúgy bele kellene vonni, és nemcsak a bejött összegekről kellene beszélni. Ugyanúgy igaz, hogy amikor kinyitjuk a költségvetést, amit tavaly itt a Házban és idén is meg fogunk tenni, el fogunk fogadni, akkor olyan számokat láthatun k, én a 2016os költségvetés számait idéztem fel, hogy a hozzájárulás az EU költségvetéséhez cím alatt nagyjából 315 milliárd forintot fizetünk be mindannyiunk adójából, mindannyiunk pénzéből. Azt már nem is kell hogy mondjam, mert oly sokszor elhangzott, hogy például brit korrekcióra még tavaly is 21 milliárd forint volt beírva a költségvetésbe. Nyilván a britek távozásával ez megszűnik, mondhatnák önök, de nagyon érdekes, hogy ilyen tételeket is sikerült kiharcolniuk, ugyanúgy, ahogy az Ausztria, Dánia, H ollandia, Svédország számára fizetendő kifizetés 2,4 milliárd forint. Lehet, hogy nem tűnik soknak, de azért ez is érdekes, hogy még a magyar költségvetésből kell ezeket a befizetéseket teljesíteni. És hogy miért fontos ez? Mindenki, minden magyar állampol gár gyakorlatilag évente több mint 30 ezer forintot fizet be az EU költségvetésébe. Ez mindenkinek a pénzéből megy, a befolyó források viszont, úgy tűnik, hogy nagyon is csak egy irányba hatnak, vagy kevésbé élvezik azt a magyar adófizetők vagy legalábbis a nagy része. Többször idézték önök is, ellenzéki oldalról is Oettinger német EUbiztosnak a nyilatkozatát. Csak azt látom, hogy ebből önöknél nem következik semmi, nem kérték ezt Brüsszelben számon. Több részletét is idézték ennek. Én azt írtam fel magamn ak, amikor kifejtette, hogy amit Lengyelországnak adnak - ez igaz Magyarországra is és a térségre , az Németországba jön vissza nagy részben; és a fontosabb rész: gazdasági szempontból Németország nem nettó befizető, hanem nettó kedvezményezett. Ezt mondt uk már jó régóta, csak ezt mindig tagadta egyébként a Fidesz is javarészt, amikor a Jobbik azt mondta, hogy ki a nettó befizető. Miért, önök azt mondták, hogy Magyarország nettó befizetője az EUnak? Ezt mondták? (Csepreghy Nándor jelzésére:) Akkor legaláb bis ezt nem hallottam ilyen fajsúlyosan. Mindig azt mondták, hogy többet kapunk, mint amit befizetünk. Én ezt hallottam önöktől, de akkor javítsanak ki. Egyébként, ha pedig ez így van, hogy Németország és a német EUbiztos nem tartja magát nettó befizetőne k - ahogy ezt hallhattuk hivatalosan - az EU költségvetésébe, akkor nyílvánvalóan a keleti térség és Magyarország tartozik ebbe a körbe. Akkor viszont már az egész EUmérleg meghúzása megint csak aktuálisabb, mint valaha, hiszen akkor ki kellene találni, hogy hol állunk ebben a történetben. Dömötör államtitkár úr azt mondta, igyekeztem pontosan felírni, hogy nagyjából 80 százalék áramlik vissza a pénzekből különböző csatornákon keresztül a német gazdaságba, és azt mondta, hogy ezzel tulajdonképpen kvittek vagyunk. Szerintem akkor nem vagyunk kvittek, ha 80 százalék visszaáramlik, akkor ezt lehet, hogy újra kellene gondolni. Arról meg nem is beszélve, azokról a pénzekről nem is beszélve, amelyek egy az egyben sajnálatos módon elherdálásra, ellopásra kerülnek . Elég egyébként - többször idéztük ezt is, nem is magyar, hanem külföldi kimutatás - a Tax Justice Networkre gondolni, amely néhány évvel ezelőttig, tehát még nem is napjainkig arra jutott, hogy Magyarországon a teljes államadósság nagyjából két és félsze resét vitték ki a kilencvenes évek eleje óta offshore irányba, és ez még egy óvatos becslés. A világon a 12. legtöbb pénzt vesztett ország vagyunk. Egyébként magunk mögé utasítjuk Ukrajnát, Törökországot, Kazahsztánt, és nem az egy főre jutó kivitelben, el síbolt vagyonokban, hanem abszolút értékben. Egyébként ezt ők közel 250 milliárd dollárra tették. Azóta, azt hiszem, hogy ez a szám csak nőtt. Itt azt is el kell mondjam - fölírtam magamnak néhány számot, hogy azért megint csak az uniós csatlakozásunk mérl egéhez fontos ezt elmondani , a V4ek egy főre jutó GDPje az EUátlaghoz képest 2004ben - felsorolnék néhány számot : Csehország esetében 78 százalék volt, Magyarország esetében 61 százalék volt, tehát másodikak voltunk, Szlovákia 57 százalék, Lengyelo rszág 50 százalék. Innen indultunk 2004ben, és 2015ben Csehország 87 százalék, nyilván ők előrejutottak,
